Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
A kecskeméti állomásozást követően, 1889-ben a megtakarított pénzükön egy kisebb birtokot vásároltak Veszprém megyében, a Somló hegy déli lábánál található Kisjenőn, ahol a családfő döntése nyomán irányították az ifjú grófot a művészeti pálya felé. A pályaválasztással kapcsolatban ezt olvashatjuk: „Az 1893-as esztendőben édesapám olyan lépésre határozta el magát, amely évekre szabott irányt éltem alakulásának. (....) Neki - akit kedve ellenére kényszerítettek katonai pályára — nagyon tetszett volna, ha fiából művészt nevelhet. Bár jóformán csak könyvekből és metszetekről tudtam, hogy mi a művészet, ehhez lett volna kedvem és hajlandóságom; és bár történeti olvasmányaim mindennél jobban érdekeltek, édesapám úgy gondolta, hogy ez a kétféle érdeklődés egy történeti festőben szerencsésen egyesülhetne. " Már ekkor felfedezhető az ifjú művész életében a kapcsolatteremtési hajlam mindenkori környezetével, hiszen Kisjenőn a falu közössége annyira megszerette, hogy később bírónak akarták választani, amit csak fiatal kora ellenére utasított vissza. Napokat töltött el kovácsműhelyekben, és több barátot szerzett a zárt kisnemesi társadalmú községben. „Harmadik barátom nevére sem emlékszem, de úgy sejtem, hogy a Gőgösök nemzetségéhez tartozott. Születésére fenéi nemesember< volt. Fiatalkoréiban elment hazulról és beállt juhásznak; mellesleg — egy darab ideig - valami >járókelökhöz< {ez volt a bakonyi betyárok neve) csatlakozott. Végül mindenből kivénült, haza jött Jenőbe — ahol már semmije sem volt -, a falu szegénye koldulni járt a vidékre; de Jenőben soha sem koldult. Szép széil egyenes tartású öreg ember volt, göndör haja és kossuthszakálla, keskeny szabályos arcot vett körül. Persze jól kipödrött bajuszt is viselt. Többször is megtörtént, hogy koldul óútj ár ól való visszatértében, kint, a tagot kettéválasztó mezei úton találkoztam vele. Ilyenkor vagy harminc-negyven lépésnyire tőlem megállt. Letette koldusbotját, nyakából kikanyarította koldustarisznyáját, mire - koldussága jelvényeit levetve - már nyugodtan jött felém és >jó napot adjon Isten, gróf uramöcsénu-el üdvözölt. Mert hiszen most már csak a magyar nemes állt szemben a magyar nemessel. Többször is lerajzoltam az öreget, ki egy jó pohár bor mellett, szívesen elbeszélgetett régi életéről. Soha sem vallotta be, hogy járókelő volt, de ha azokról beszélt néha kicsúszott egy-egy >voltunk< vagy >mink<, amiből megtudtam, hogy ő is részt vett az elbeszélt kalandban. " Ifjúkor Első számottevő, Münchenben készült míves grafikáinak vázlatai is itt, Kisjenőn készültek (Pitar, Magányos nyírfa, Nyírfacsoport, Kapáló lány 4 ). Keserű Katalin szerint ezek a művek előkelő helyet foglalnak el a 19-20 század magyar grafikai művészetében. 5 Ekkor a fiatal művész Münchenben tanult, a Hollósy Simon vezette müncheni művészeti iskola tagja volt. A nyári időszakokban - így 1901-ben is - Nagybányára utaztak, amiről Zichy így számol be: „Reggeli után nekiláttunk a lakáskeresésnek. A Hollósy iskola tagjai akkor - ritka kivétellel - Nagybányának a Zazaron túl fekvő falusias jellegű részén, bányászházakban vettek ki szobákat. Jegyesem és barcitnéja valamint mi is ilyenekben helyezkedtünk el. A bányászok kékremeszelt fazsindelyes parasztházai, gyümölcskertektől voltak körülvéve. A kertek, a hegyvidéki levegőben, egész nyáron át megőrizték 4 Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztály az alkotások (A kaszáló: 1906-130, Anya gyermekével: 1906-133, Kapáló leány: 1903-315, Ember a kútnál: 1904-374, Nyírfacsoport: 1908-117, Magányos nyírfa: 1908-116, Pitvar: 1908-115.) ezeken a leltári számokon találhatók. Azért állíthatjuk biztonsággal, hogy ezek a grafikák Kisjenőn és környékén készültek, mivel a képeken látható eszközök (pl. mankós kasza), épületrészek (kosáríves tornác), az ábrázolt viseletek csakúgy, mint a táj ábrázolása egyértelműen erre utal. 'KESERŰ 1993: 139., GELLÉR-KESERŰ 1987.
