Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

6. Táplálkozás

Kukoricalisztből készült „süteményük" volt a görhe vagy görhő. A lisztet előbb tejjel forrázták, azután kevés rozslisztet kevertek hozzá és berakták a dunna alá, „hogy édesedjék". „Új házasok szerelmével édesítették a görhét, meg a málét." Amikor kevergették, kérdezgették egymástól, hogy „kinek a szerelmét keverjük bele", s megnevezték az új menyecskéket („a Pikó Borisét, a Tuza Marisét"). Mikor kimondták a neveket, a „szájukat is csucsorították hozzá". A tésztát a tepsiben vagy elnyújtották és csak a sütés után darabolták fel (ez volt a málé), vagy kezük között formálták pogácsa alakúra. A rangosabb görhehogácsa úgy készült, hogy a kukoricaliszthez cukrot, zsírt adtak, összegyúrták és pohárral kerek formára kiszaggatták. Bogácsát rozs- és búzalisztből is sütöttek. Vagy káposztalevélre helyezve, s akkor harasztoncsináltnak nevezték, vagy a kemence előtti padkán, hamuval betakarva. Ez volt a cigány bogácsa. Közkedvelt a zsíros, tepertős bogácsa is, amit vastepsiben sütnek, akárcsak a lepényeket és a kenyeret. Kenyértésztából rendszeresen sütöttek gubatésztát is, amit vékony ágakba sodortak és a tepsibe tekergettek nagy gonddal. Felaprítás után leforrázva és mákkal, túróval meghintve készült a mákosguba, túrósguba, amit tréfásan gunárnyaknak is neveztek (Péterfala, Domaháza, Hangony). A főtt tésztaételek az ünnepek, böjtök táplálékai között is szerepelnek. Nagypéntekre minden barkó asszony habart babot és mákosgubát tálalt még az 1950-es években is. Karácsony estéjén - az egész napos böjt után - a káposzta50. kép. Gomolyaszárító állvány. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1963.