Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

3. Gazdaság és munka

A kohászat folyamatos terjeszkedése, a települések fejlődése rendszeres munkalehetőséget nyújtott a hagyományos építőipari szakmák, az ácsok, kőművesek és segédmunkásaik számára is. Ezek nagy többsége a Barkóság falvaiban élt. Hangonyon kőművesek, Szentsimonban ácsok éltek számosan, s az ózdi gyár egyes üzemeiben is feltűnő csoportokat alkottak a bejáró munkások. Borsodszentgyörgyről hengerészek, Arióról a gyári közlekedés dolgozói verbuválódtak nagy számban. A vidék ipari jellegét egyéb iparágak is mutatják. Bélapátfalván a 19. században helyi agyagot feldolgozó kőedénygyár működött. Apátfalvi agyagot dolgozott fel a szilvásváradi kőedénygyár is az 1840-es években. Fazekasok a Barkóságban nem működtek, Susa agyagművessége részleteiben nincs feltárva. A 19. század végén már számos falusi téglaégető kemence, kis üzem járult hozzá a vidék ellátásához. Az utolsó 1950 táján szűnt meg Csernely határában, termékét cigánytéglának nevezték. Bélapátfalván 1814-1847 között egy papírmalom is működött. A helység 1910-ben alapított cementgyára és mészműve a vidék mészégető ipari hagyományait folytatta. Ózdon 1912-ben salaktéglagyár épült, s a kohósalakból égetett szürke tégla egy időre a vidék jellegzetes építőanyagává vált.