Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

3. Gazdaság és munka

21. kép. Áztat ás után a kendert kisátorítják a mocsolya közelében. Kissikátor, Borsod m. 22. kép. Kendertörés bitóval. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1960. Paládi-Kovács A. felv. 1960. Dédes, Uppony stb.). Ezeket a kalló típusú kendertörőket Nógrád keleti szélén és Gömörben mailónak nevezték. Malomkerékkel forgásba hozott köldökös tengely emelgette a függőleges helyzetű nehéz gerendákat, s ezek a fordulatonként lezuhanó bakók törték meg a kendert (24. kép). Közben az asszonyok igazgatták alatta a kenderüket, s végül egy fej vámol adtak belőle a gépezet tulajdonosának. Vízben szegényebb falvakban hendergőnek nevezett csonkakúp formájú morzsolóhengerrel törették a kendert. Vasból készült, deszkapályán körben guruló, nehéz henger volt a hendergő (25. kép). Régebben lóval, ökrökkel húzatták körbe, utóbb faszén tüzelésű gőzkazánra állították. Hasonló kendertörők voltak a vidék gőzmalmaiban (Putnok, Sajóvárkony).* * A kendertörő mállói Gortva völgye és Majom (Gömör m.) helymegjelöléssel említi Szinnyei József Magyar tájszótár című műve. Az Új Magyar Tájszótár Osgyánból málló, Karancslapujtőről marló néven említi, s 'egyfajta hordó alakú, rúddal forgatható kendertörő eszköz'jelentést tulajdonít a szónak. Duray Éva cikke (1990) Medveshidegkúton, Almágyon, Rimaszécsen a törőmalomban működő mállókról emlékezik meg, minthogy azokat a Medvesalja falvaiból is sokan felkeresték. A szó mindenképpen szűk sávban volt ismeretes a Barkóság északi, északnyugati szélein. A 20. század első felében a Hangony-völgyi falvakból Putnokra hordták a megszőtt vásznat karlani, a malomhoz tartozó karlóba, ami egyfajta mángorló lehetett. Említi Dobosy László 1987-ben.