Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)
3. Gazdaság és munka
igen hézagos újratelepítés idején {fehér és fekete otelló, Izabella, delevár, nova stb.). Az újratelepítés gyökeres oltványokkal történt, a szőlők gyökereztetését maguk a gazdák végezték. Nagyobb dézsába, vagy egy kis gödörbe rétegesen raktak szőlővesszőt és homokkal kevert mohát. Rendszeresen locsolták, míg megfelelő gyökereket nem hajtott. Szüret végeztével a szőlőt ritka szövésű zsákokban, nagy taposókádakban elhelyezve taposták, utána faorsós borsajtóban sotulták (préselték). Éjfél felé a munka végeztével venyigéből tüzet raktak, amit a legények egymás után ugráltak át. Minél magasabbat ugrottak, „annál hatalmasabb lett az új bor." Szüret után a suhancok mezgerelrú jártak, s éles szemük még felfedezett egyegy csillingQt, néhány girizd szőlőt. 19 kép Kendermag tisztítása restával. A kukorica meghonosodásának Bolvok, Borsod m. menetét nem ismerjük, de az bizonyos, Paládi-Kovács A. felv. 1959. hogy a 19. század közepén már kint a határban termesztették. Korabeli források szerint az ugar egy részét szántották fel a kukorica és a kompér (burgonya) számára. Köztesként babot, tököt termesztettek. A kapáskultúrák a gyors ütemben növekvő helyi lakosság élelmezéséhez nagyban hozzájárultak, de piacra nem jutott a termékeikből. Árutermelő dohány, zöldség, paradicsom stb. kertkultúrák sem alakultak ki a Barkóság falvaiban. Jobb lehetőséggel rendelkeztek a Sajó-völgy református falvai. Hét község lakói már a 18. század végén híres dohány kertészek voltak, s napjainkig foglalkoznak árutermelő káposzta-, zöldség-, paradicsomkertészettel. Uborkával, káposztával, hagymával, zöldségfélékkel ma is főként Hét, Sajóvelezd, s a Sajó-völgy szomszédos községei látják el az ózdi piacot. A gömöri Erdőhát két faluját, Hangonyt és Szentsimont 1867-ben dinnyetermesztésről nevezetes településként említették. A Hangony-völgy homoktalajú verőm később is sikerrel folyt a dinnyekertészet (Sajóvárkony). Az őszi betakarítás fontos eseménye a rokoni, szomszédi segítséggel, társasmunkában végzett kompérásás. Kapával fordítják ki a gumókat a földből, s mindjárt nagyság szerint osztályozva dobálják a néhány lépéssel előttük elhelyezett kosarakba. Onnan fehér vászonzsákokba öntik (20. kép), a teli zsákokat állva hagyják, s a termést aszerint tartják számon, hány zsákkal volt a burgonya. A kukoricatörés is vidám társasmunka. A fosztatlan kukoricacsöveket a vállukra kötött hamvasba, gyűjtik és a szekérderékba hordják. Otthon éjszakába nyúlóan
