Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

3. Gazdaság és munka

tek el. Minden kilencedik csomó (kereszt) volt az övék. Más megállapodás szerint napi koszt és fél véka búza illette őket minden napi munkáért. A sarlós aratók magasabb, egyenetlenebb tarlót hagytak, mint később a kaszások. A 20. századelőn az aratók mind bocskort viseltek és legtöbben térdig érő lábszárvédőt is kötöttek. Maguk varrták vászonból és madzaggal kötötték meg bokánál és térden alul (Csokva). A két világháború közötti időben is használtak a harmadosok (marokszedő nők) vászonból varrott karvédőt, amit szukának, karszukának neveztek (Hangony, Domaháza, Zabar). Egy madzag két végéhez varrták a vászonujjakat és a nyakukba vetették. A kévekötő férfiak csuklóját egy rövid, gyapjúból kötött kesztyű védte, amit a lányok szoktak kötni a „karácsonyi keresztapjuknak". így nevezték a szeretőjüknek választott legényt (Domaháza). Ritka búzát, árpát és tönkölyt a két világháború közötti években - özvegyasszonyok pedig még később is arattak sarlóval a Barkóság elzártabb belső vidékén (16. kép). Altalánosságban a kaszás aratás a 20. század első két évtizedében, de falvanként eltérő időpontban váltotta fel a sarlós aratást. Arlón, Borsodszentgyörgyön, Domaházán 1915-16ban volt a váltás. 16. kép. Tenkely sarlós aratása. Domaháza, Borsod m. PaládiKovács A. felv. 1960. Urasági birtokokra (Csernely, Csokvaomány) kepés aratók más vidékről is jöttek aratni az 1910-45. közötti időszakban. Jártak Eger környékéről (Noszvaj, Novaj, Felsőtárkány) és a Bán-völgyéből (Visnyó, Szilvásvárad). Az előbbiek azért, mert otthon korábban megarattak, az utóbbiaknak pedig otthon kevés kalászosuk termett. A Barkóságból szintén jártak el kepés aratók, legtovább Edelény, Szikszó vidékére. Dédesről még a bíró is elment kepébe dolgozni. Az őszi kalászosokat 11-ed, a tavasziakat 10-ed részért aratták. A képesek heti kommenciót kaptak, és részt kellett venniök a gépi cséplésben is. Szokásuk volt a tarlóra először kilátogató gazdát vagy képviselőjét szalmakötéllel megkötni, aki a kötelékből csak áldomás- és pántlikapénz árán szabadulhatott. Aratás végeztével pántlikákkal, virágokkal díszes aratókoszorút fontak tiszta búzából. Volt harang alakú