Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

11. Népzene, tánc és játék

a fonóban, társasmunkák alkalmával, családi összejöveteleken játszottak. Mivel a fonók közben megszűntek, a harmonikások oda már nem jártak, viszont sok helyen őket hívták a lagziba is cigánybanda helyett. Az 1920-as évektől néhány faluban nagyobb baptista gyülekezetek alakultak ki. Ezek nőtagjai mandolinzenekart alakítottak (pl. Lénárddarócon), és harmóniumon a férfiak közül is többen megtanultak játszani. Gyár- és bányatelepeken már a 19. század végén fúvószenekarokat szerveztek, amelyek állami ünnepeken, gyászszertartásokon stb. gyakran szerepeltek. A felföldi magyar népterületen, ahol a népnyelvkutatók a „palóc nyelvjárástípust" tartják számon, BARTÓK Béla a magyar népzene II. dialektusát különítette el. Ez a terület nyugaton Hontig (esetenként Nyitráig), keleten pedig a Hernádig terjed. Teljes egység ekkora területen természetesen a népzenében sem mutatható ki, mert a nyugati palócság inkább a dunai néptömbbel, a keletiek pedig a tiszai magyar tömbbel tartottak szorosabb kapcsolatot. Felső-Borsod, Abaúj református népe különösen sok olyan dalt ismer, amelynek csak a Tisza menti síkságon találni a rokonságát, viszont a barkó-palóc területen nem terjedt el. A palóc-barkó zenei sajátságok részben az archaizmusokat jobban őrző peremvidék jellegből következnek. Ugyanis a magyar népterület szélein, Nyugat-Magyarországon éppúgy, mint a Felföldön és Erdély keleti szélein, a régi stílusnak több darabja, eleme maradt meg, mint a központi népterületen, ahonnan az új stílus elterjedt. A régi stílus főként a pásztordalokban maradt fenn. Ilyen a páva-dallamtípusoknak a palóc vidékhez kötődő változata, amit a Barkóságban is kedvelnek: Ködözik a Mátra, Eső akar lenni, eső akar lenni, Korog a manga nyáj, Haza akar menni, haza akar menni. Ne korogj manga nyáj, nem megyünk még haza, Nem megyünk még haza, Messzi van Szentgyörgy-nap, akkor megyünk haza, Akkor megyünk haza. (Domaháza) A másik régi dallam az 1880-as évektől a Vidróczky-nóta szövegeihez kapcsolódott, de fennmaradtak egyéb, régi szövegváltozatok is. Ezek közül a Hangony-völgyi pásztorok között különösen népszerű az itt következő dal: Egy két hetyi vagy tán három, Van-e hát hús a tömlőbe? Hogy a számadómat várom, A bográcsba sülve-főve? Amoda gyün, amint látom Hej, nincsen hús a tömlőbe, Fekete csirás szamáron. Se a bográcsba megfőve.