Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

10. Mondák és hiedelmek

10. fytondaf^és liiedeßnef^ A Barkóság népköltészete nincs még kellően feltárva. Meséket, dalokat, balladákat, közmondásokat és adomákat a 20. század elején ISTVANFFY Gyula gyűjtött a borsodi barkók között. Később LAJOS Árpád, NEMCSIK Pál, ÁG Tibor és UJVÁRY Zoltán közölt dalokat, balladákat a vidékről. A népköltészeti műfajok közül legjobban a történeti és helyi mondák kötődnek a szűkebb tájhoz, más műfajok táji kötődése kevésbé figyelhető meg. Gyakran hordoznak történelmi emlékeket kincs- és hiedelemmondák is. Ezért kívánatos egy pillantást vetni a Barkóságra jellemzőnek látszó történeti és hiedelemmondákra, a betyárhistóriákra és a hiedelemvilág egyes sajátságaira. A tatárjárás mondaköre helyenként gazdagabb, másutt szegényesebb. Mindenütt ismeretes a történet arról, hogyan csalogatták búvóhelyükről eleiket (őseiket) a ravasz tatárok. Magyar ruhába öltöztek és kiáltoztak: „Julcsa, Marcsa, Borcsa, előjöhettek már, elmentek a kutyafejű tatárok." Aki előmerészkedett, csúnyán megjárta, mert megölték vagy elvitték rabságba. Csemelyen úgy tudják, őseik a rengeteg erdőségben rejtőzködtek el a tatárok elől, gödrökben meg faodúkban. Balaton és Bükkszentmárton népe a tatárjárás előtt nem a mai helyen, hanem a most magánosan álló szentmártoni templom melletti partoldalon élt. Onnan menekültek az ősök faluik mai helyére - akkor még erdős lápokba. Óriást csináltak és ott is maradtak. Harangjukat egy mocsolyába vetették. Később Balaton kapta a harangot, mert oda négy család menekült, Szentmártonban pedig három élte túl a veszedelmet. Azok voltak a ma is élő törzsökös nemzetségek ősei. IV. Béla királyról sehol az országban nem maradt fenn annyi történet, mint Borsodban. Szájhagyomány szerint az 1241. évi muhi csatából menekülő király és kísérete Bélapátfalván pihent meg először. A népetimológia szerint a falu és a fölé emelkedő Bélkő is a királyról vette a nevét. Úgy tudják, az apátsági templomot is menekülésére emlékezve alapította. Ezeknek a mendemondáknak természetesen a valósághoz nincsen közük. A Bükkben és a Barkóságban található dűlőnevekből, amelyeknek eredetét Béla királyhoz kapcsolják, aligha lehetne rekonstruálni menekülésének útvonalát (Király útja, Csernely; Király szállása, Járdánháza). Helyi hagyomány szerint útjának egy szakasza a Hódos- és a Hangony-patak völgye volt. Erre több emlékkápolna, emlékoszlop figyelmezteti az utast. Járdánháza határában, a műút közelében álló kápolna (74. kép) márványtábláján az alábbi felirat olvasható: „A tatár futásból menekült IV. Béla király pihenőhelyére épült emlékkápolna, 1874, Csomós Lajos által." Ózdon, az egykori Vasvár végén hasonló kápolna állt, de azt egy útépítés alkalmával lebontották. Helyi hagyomány szerint a szomszédos Cipó-domb neve is kapcsolatos IV. Béla futásával. A király megpihent a dombon, de a fáradságtól, az éhségtől annyira elgyöngült, hogy kiejtette kezéből a cipót és az legurult a völgybe. Azóta viseli a hely ezt a nevet. Sajónémeti szélén szintén áll egy kápolna,