Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

9. Az esztendő ünnepei jeles napok

9. JLz esztendő ünnepei, je Ces napof^ A paraszti élet rendjét az évszakok, a természet változása, az egymást követő mezőgazdasági munkálatok ritmusa és a kalendáriumi ünnepek egymásutánja határozta meg. Leggazdagabb az évzáró, évkezdő jellegű téli ünnepkör, amit november legvégével, december elejével kezdődően számíthatunk. December első vasárnapja tudvalevően a karácsonyig tartó adventi időszak és egyben az egyházi év kezdete, de előtte már Katalin napja (nov. 25.) is ide vonható. Ekkor nyesték le a cseresznye- vagy szilvafáról azt a néhány ágat, amit vízbe tettek, hogy karácsonyra kivirágozzék. A Katalin ág szerencsét hozott a házra. András napja (nov. 30.) egykor ünnep volt, a pásztorok (gulyások, csordások, csikósok) esztendeje akkor járt le. E napon az eladó sorban levő lányok a férjjósolás változatos eljárásaival (böjtölés és álom, cédulára írott férfinevek stb.) tudakolták leendő férjük nevét, esküvőjük idejét stb. Miklós (Mikulás) napját mindig számon tartották, de a gyermekek megajándékozása a mainál szerényebb módon történt. Este kitették a csizmájukat az ablakba, s reggelre diót, mogyorót, almát, cukorkát „hozott bele a Mikulás." Az adventi időszakban elkárhozott lelkek, kísértetek, boszorkányok és más hiedelemlények népesítették be a hegyek, erdők között megbúvó barkó falvak környékét, legalábbis a babonás elődök képzeletében. Zabari hiedelem szerint ilyenkor jár a hegytetőkön a tüzes ember, aki a kincsét őrzi. Sok helyen úgy hitték, hogy a tüzes ember éjfélkor jön elő a temetőből. Úgy mozog, mint egy hordó, hangtalanul gurul, de tüzet akkor sem okoz, ha bemegy a kazalba vagy a zsúpos fedél alá (Balaton, Borsodnádasd). A gonoszjáró napok közül is kiemelkedett Luca (dec. 13.). Ezen a napon tilos volt fonni, viszont kívánatosnak tartották a tyúkok megpiszkálását. A lányok elmentek a fonóba, de csak beszélgettek, kukoricát főztek és az aktuális férjjóslást intézték közösen. (Tizenhárom férfinevet írtak fel egy-egy cédulára, s azokat gombócba téve, a gombócokat megfőzve állapították meg férjhez menetelük sorrendjét.) A fonó ajtaját a gonosz elleni védekezésül betöviselték. Aki meg akarta látni a boszorkányokat, e napon kezdte el faragni a Luca székéi, hogy karácsonykor az éjféli misére elvigye és ráülve megláthassa őket. A legények hangos gonoszűző tevékenységbe kezdtek, az utcán füttyögtek, ostort pattogtattak, s maguk is ijesztgették a házak lakóit. Szemes kukoricát, babot, apró kavicsot dobáltak az ablaküvegre az 1960-as években is. A második világháború előtti időkben vaskosabb tréfákat is elkövettek. Leszedték a kapukat és összecserélgették, szétszedték a szekeret és a csűr tetején rakták össze, orsókat dobtak be a fonóház kürtőjén a lányokhoz stb. (Királd, Zabar, Domaháza). Karácsony előtti szokás a betlehemezés, ami itt-ott az 1960-as évek elejéig fennmaradt. Suhadar legények hatos csoportokba álltak össze, és advent ideje alatt nemcsak a saját falujukat járták be, de a szomszédos községekbe, a tanyákra is eljutottak. Upponyban az 1910-es években két angyal, három pásztor és az öreg