Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

8. A társadalom és a családi élet

rik, pusztrik alakban használatos. Az ételhordás szokása országosan elterjedt, de az elnevezések igen változatosak. Már a barkókkal szomszédos borsodi-gömöri reformátusság is másképp nevezi: Hétben, Sajóvelezden, a Szárazvölgy falvaiban komatálat hordanak, s komakendőt használnak erre az alkalomra.* A 20. század elején a keresztgyermek előbb kapta a korozsmát, a keresztszülők ajándékát, mint ma. Már egyéves, de legkésőbb 2-3 éves korában kapott „korozsmába" ruhának való anyagot, cipőt, harisnyát stb. Ilyenkor ismét nagy vendégséget, családi mulatságot rendeztek. Az 1920-as évektől kezdve, „első áldozó" korában kapott a keresztgyermek korozsmát. Korozsmának nevezték a többi keresztszülő ajándékát is. Házasságot kötő keresztgyermeküknek a keresztvízi és a bérma keresztszülők adták a legnagyobb ajándékot az 1930-40-es években. Akkor még a „búcsús keresztanyák" is vettek valami ajándékot. (Utóbbiakat aszerint nevezték meg, melyik búcsúba menet hívták meg őket keresztszülőnek. Volt „szentkútyi" „apátfalvi", „máriapócsi" keresztanya. A búcsús keresztanyákat is számolva, a legtöbb leánynak öt-hat keresztanyja volt összesen). Megszólításuk keresztanyám, keresztapa, akik gyakran csak keresztnek szólították a keresztgyermeket. A búcsús keresztanyákat, keresztapákat is komámasszonynak, komámuramnak szólították a gyermek szülei. Bérmaszülőnek lehetőség szerint népszerű, tehetős embereket szoktak meghívni. Azok általában szívesen vállalták, s büszkén sorolták, hány bérmagyerekük van. Némely házaspárnak öt-hat, sőt tíz keresztgyermeke ült a bérmálást követő ünnepi ebédhez. Némi ajándékot, pénzt is kaptak a bérmaszülőktől. Búcsús keresztanyának, keresztapának az iskolából kikerülő serdülő lányok és fiúk (13-18 évesek, néha idősebbek is) többnyire a szomszédságból hívtak meg valakit. Az néhány fillért, süteményt adott útravalónak, a keresztgyerek pedig olvasót, szentképet hozott a búcsúból legújabb keresztanyjának. A komaság intézménye nagyban hozzájárul a barkó falvakat egyébként is szövevényes hálóként összefogó rokonsági kapcsolatok erősítéséhez. Élő kapcsolatot teremt nemzedékek és eltérő vagyoni állású, származású családok között, s a falusi társadalom máig erős kohéziójának egyik pillére a barkó vidéken. A komáknak a lakodalmak, temetések alkalmával is megkülönböztetett szerepet biztosít a hagyományos szokásrend. A 20. század elején a 14-15 éves leányt eladónak tekintették, a 16 éves siheder pedig már a legények közé számított, s igen fiatalon adták őket össze. A legényeket 18-20 éves korukban, a leányokat 15-16 évesen házasították. Vonzalmaiknak a 19. században nem sok szerepe lehetett, a szülők döntöttek a párválasztásról is. Lehetőleg a falun belül keresték a menyüknek való lányt, s a lányok is legszívesebben saját falujukban mentek férjhez. Az exogám házasság ritka, s a közeli falvakra terjedt ki. Lokális endogámia a jellemző, amit a * A poszrik szót a Barkóság területén mindenütt ismerik. Nyugat felé Őrhalom-Balassagyarmat vidékéig követhető. A felső-borsodi és gömöri református falvakban (pl. Bán-völgy, Tardona, Szárazvölgy, Ragály, Sajóvelezd, Sajógalgóc) a komacsésze, komaebéd, komaedény-hordás szavakat használják.