Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

8. A társadalom és a családi élet

8. ß. társadalom és a családi élet A Barkóság a 19. század végéig jellegzetesen kisfalvas vidék volt, viszonylag sűrű településhálózattal. Legkisebb falvainak népessége az 1900-as népszámlálás idején nem érte el az 500 főt (Center 235, Susa 252, Mónosbél 246, Kissikátor 289, Bükkmogyorósd 315, Lénárddaróc 386 lélek), s az aprófalu, mint társadalmi egység is viszonylag homogén maradt. Ekkor azonban a vidék falvainak többsége már az 500-1000 lelket számláló települések kategóriájába tartozott, nem utolsósorban az ipar és a bányászat népességtartó és -vonzó hatására. Nemcsak a bányászkolóniákkal megduzzadt Királd, Járdánháza, Csépány, hanem a bányában munkát lelő Mercse, Bóta, Sáta stb. népe is megszaporodott a 19. század derekától kezdve, s kinőtt az aprófalvak közül. Régen is kiemelkedtek a vidék településhálózatából a nagyobb határral rendelkező, központi szerepkörű települések. Ezek népessége 1900-ban már meghaladta az 1000 főt. (Arló 1679, Hangony 1451, Csernely 1227, Borsodnádasd 2127, Várkony 3516 lakos.) Mind több kicsiny középkori település összeolvadása révén növelte meg határát. Népességüket - különösen a két utóbbiét - az ózdi és nádasdi vasgyárban dolgozó jövevények nagy száma duzzasztotta. (A századeleji kivándorlás ezt a vidéket nem érintette, s a vándorlási különbözet igen jelentős többletet mutatott.) Természetesen a bevándorlók többsége Ózdon, a gyár közelében telepedett meg. Jelentős település volt a vidék peremén Bélapátfalva és Dédes. Utóbbi Felső-Borsod országgyűlési választási körzetének központja volt még az 1920-30-as években is. Az említett nagyobb települések egyházigazgatási (esperesi) és közigazgatási központok voltak, körjegyzőséggel. Többségük uradalmi birtokközpont (Apátfalva, Dédes, Csernely, Várkony), s már a nagyipar kibontakozása előtt kisebb manufaktúrák működési helye volt. Szerepüket növelte, hogy vásártartási joggal rendelkeztek, s az országos állat- és kirakodóvásárok a vidék kereskedelmi központjaivá avatták őket. Társadalmuk polarizálódott, erősen rétegződött, különösen a kapitalizmus korában. A falu vezetője a községi bíró - egykori kisnemesi falvakban a hadnagy volt -, helyettesét törvénybírómk nevezték. Ezek munkáját az esküdtek, barkó elnevezéssel a hitesek segítették. Dédesen nyolc esküdtet szoktak választani az 1920-30-as években, négy reformátust és négy katolikust. Ha a bíró katolikus volt, akkor törvénybírónak reformátust választottak és megfordítva. Másutt - a felekezeti homogenitásnak köszönhetően - ilyen kérdés nem merült fel. Községháza a kis falvakban nem volt, a hitesek a bíró házánál gyülekeztek össze, odajárt hetente egyszer a körjegyző is. Kis faluban esküdtnek is csak két-négy főt választottak. Hirdetményeiket a kisbíró dobolással hozta nyilvánosságra. A közigazgatási és egyházigazgatási testületekbe, tisztségekbe a falu tekintélyesebb, módosabb gazdáit választották. Fizetést a bíró nem kapott, csak szerény tiszteletdíjat. Az 1920-as