Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

7. Népviselet

az egyházasbásti asszonyokról készült fényképen is megfigyelhető (63. kép). Az 1940-50-es években a domaházi menyecskék kendőviseletét már az jellemezte, hogy a hajukat is látni engedték (64. kép). Az éltesebb asszonyok hétköznap és ünnepnap egyaránt fekete kendőt hordtak. Már harminc-negyven évesen sötét színekbe öltöztek. A gyász színe az emlékezettel elérhető időkben mindig a fekete volt. Különbség volt az ünnepi és a húsoló (mindennapos) fekete kendő anyagában, és a felkötés módjában. Hétköznap az olcsóbb karton- vagy delinkendő két csücskét hátul a tarkójukon kötötték meg (65-66. kép). Ünnepen selyemkendőt hordtak, és azt elöl, az álluk alatt kötötték meg (67. kép). Ékszert a leányok és fiatal menyecskék is csak módjával hordtak. Az arany- és ezüstfilbevaló az 1950-es évekig ritka. Jegygyűrű, kövesgyürű a 20. század első felében csak a városkák, a gyártelepek közelében fekvő barkó falvak módosabb gazdáinál fordult elő. Ez a polgári hatás a tisztviselők, majd a gyári munkások mintája nyomán az 1930-as évektől fogva válik érzékelhetővé. Zabaron, Domaházán az 1940-50-es években is hordták még a galárist, a nagy, fehér gyöngyökből felfűzött gyöngysort. A századelőn 3-5 sorban hordták a galárist. Gyakran a gyöngysorral együtt ujjnyi széles fekete bársonyszalagot is viseltek a nyakukban. Több faluban emlékeztek még a ragygó (ragyogó) elnevezésű, nyakban viselt ékszerre is, ami fémpénzekből, fémlemezekből volt összeállítva, de a tárgyat már nem sikerült megtalálnunk. A barkó nők hagyományos alsóruházata fehér, puha kendervászonból készült pendel és ingváll. Az utóbbi kötésig (derékig) ért, ujjai pedig könyékig. Az ingváll ujjait gyakran szegték fehér csipkével, ritkábban és újabban színes pamutfonállal hímeztek rá. Az ingvállat nyáron felsőruhaként viselték (66. kép). Nyakának kivágását szegővel, ún. margitdísszéi szegték és három gombbal fogták össze. Vállait egy-egy vállfolt védte a sok batyuzással, cipekedéssel járó kopástól. Az ingváll szabását jellemezte még a mellévarrott ujjbetoldás és a hónalj alatti négyszögletes betoldás, a páha. Ünnepeken gyolcsból készült, díszesebb ingvállat viseltek. Legszembetűnőbb volt a fiatal menyecskék ingvállának a két szalagcsokorral kiemelt, könyék fölött megkötött ujja. 59. kép. Parasztjuhász munkaruhában. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1962.