Fery Veronika szerk.: Fery Antal élete, munkássága, alkotásainak jegyzéke (Miskolc, 2005)

Dr. Soós Imre: Fery Antal grafikusművész élete, munkássága

Fery Antal életének utolsó hónapjaiban, életében először, magas kitüntetésben részesült. Munkásságáért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. További méltató szavak helyett saját gondolatait adjuk közre. Egy nappal roszszulléte és kórházba kerülése előtt levelet írt e sorok írójának s ebben mintegy végrendeletszerűen áttekintette életpályáját: „Mindenki tudja Szerencsen, hogy őseim nem Vereckénél jöttek be Magyarországra. A szerencsi cukorgyár építésekor, 1888-ban kerültek ide Morvaországból. Tízen voltunk testvérek: 7 fiü és 3 lány. Három fiú a betűszedést tanulta ki, három pedig a vasesztergályosi szakmát. Én a bádogosságot tanultam ki a gyárban 1923-tól 1925-ig. Kétéves segéd voltam, amikor a Szerencsi Cukorgyár Rt. ösztöndíjával Pestre kerültem". A továbbiakban elmondja, hogy „tizedes" magyarnak tekinti magát. Családjának ugyanis az ország teljes ezer esztendejéből 100 év jutott. A hét Fery fiú összesen 30 évet katonáskodott. A család a véradót is lerótta, mert a fiúk közül egy még az I. világháború elején elesett. A második 43 éves korában halt hősi halált ugyancsak az orosz fronton, de már a II. nagy háborúban. „Nevem francia eredetű. Őseim a francia forradalomkor emigráltak Morvaországba, illetve Magyarországra. A felmenők között vannak németek is, úgy hogy gall, germán és szláv keverék vagyok. Én magyarul gondolkodom, magyarul érzek és magyarul imádkozom".