Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Kútba estem, ki húz ki?... " - Játék és szórakozás Pusztafaluban
mind." „Ha kitudakolták valahogyan, hogy a lány a ház melyik részében alszik és hogy egyedül van-e, akkor egyesek belopóztak hozzá és álmában kitakarták. Azért olyan nagy bátorság nemigen kellett hozzá, mert sosem a szobában, hanem a külső ajtóhoz közeli helyen aludt." A férfiak a hétköznapok során az esti idő egy részét a kocsmában töltötték el, többnyire nem is az ital kedvéért, hanem a hasonló komákkal való kapcsolattartás igénye miatt. Beszélgetéseik során mind az egyéni problémák, mind pedig a közös érdekű, kifejezetten férfiak döntését igénylő dolgok is szóba kerültek. Akadt, hogy amikor téli késő délutánokon már különösebb tennivalót nem találtak, összejöttek a komák egyikük házánál. Bor vagy pálinka és könnyű harapnivaló kíséretében a kocsmaihoz hasonló, néha bizalmasabb témákat is szóba hoztak, elgondolkodtak fölöttük. Ünnepek környékén egyáltalában nem, vagy alig jártak ki nagyobb dologra (pl. erdőmunka), így akár éjfélig is együtt maradhattak. TÁRSASMUNKÁK ÉS ÖSSZEJÖVETELEIK A családi munkamegosztás során említettük azokat a főbb tevékenységeket, amelyek egy része jól elkülöníthető a nemek és életkorok szerint. A hétköznapi és többnyire a családi gazdaság stabilitásának érdekében mindenkor elvégzendő munkák mellett azonban voltak olyanok is, amelyeket társas jellegűeknek nevezhetünk. Itt és most azokra a munkavégzés meghatározta társulásokra gondolunk, amelyek Pusztafaluban is előfordultak, emellett körükben a játékra, szórakozásra is alkalmat adtak. A kenyérgabona szükséglete már hosszú emberöltőkkel ezelőtt kialakított a hegyvidéki Pusztafalu gazdasági életében egy rendszeresen visszatérő sajátos munkatársulást, a kepearatást. Mindig később és kis területen érett be itt a többnyire rövid szárú búzafajta. A kepésgazda (első kaszás) vezetésével nyaranta Abaújvárra, Sárospatak és Szerencs környékére, Szobhomokra vagy Alsó- és Felsőregmecre, majd később a Hernád-völgybe kb. 60-100 főnyi aratócsoport indult el. A munkát általában három hét alatt végezték el; vasárnap kivételével mindennap hajnaltól késő estig tartott a dolog. A hét utolján és a kényszerpihenők alkalmával az asszonyok megfőztek, mindenki pihent és evett-ivott. A férfiak birkóztak, virtuskodtak egymással, gyakran az egész hétre való italkészletüket is felélték. Jelesebb alkalom ottlétük alkalmával csupán a már említett lányszentelés ünnepe volt. 8 Aratási bált vagy a kepésmunka végén helyben, vagy inkább a hazatérést követő vasárnap otthon tartották meg. Fogadott zenészek muzsikája és étellel-itallal is ellátott mulatság követte a pap búzájának levágására hívott vagy fogadott fiatalok aratómunkáját. Ez a bál vasárnap délutántól a paplak előtti udvaron, néha a gyöpön vagy a kocsma előtt zajlott hajnalig. Társaságban folyt, de minden résztvevő a saját céljára végzett közös, esetenként tömeges tevékenysége volt a gomba, a vadkörte, a csipkebogyó és a tölgy makkjának gyűjtögetése, melyre gyermekek, fiúk-lányok és asszonyok egyaránt vállalkoztak. Az állandó hajolgatás miatt fáradalmas munka közben egy-egy tisztáson nyújtóztatták magukat a felnőttek, míg a fiatalok inkább játszadoztak, s ha legények, férfiak is jelen voltak, akkor szalonnát sütöttek, melegedtek a tűznél. Az őszi időszakban megszaporodó társasmunkák termést feldolgozó alkalmai között említjük meg a kukorica/osztót. Erre egy-egy SZENDREY Ákos 1939. és BALASSA Iván 1964. is utalnak a kepés munkán részt vevők között az ún. kürtbíró (tréfacsináló) személyére. Gyűjtéseink során e funkcióra mi már semmiféle adatot nem találtunk.
