Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Kútba estem, ki húz ki?... " - Játék és szórakozás Pusztafaluban
Az iskoláskor előtti években mind a fiú-, mind pedig a lánygyermekek egyöntetűen a házivászonból készült kis ingben, a viganóban voltak. Lábukon télben bocskorka volt, ami posztóból vagy belül rongyvarratos bőrből készült. Hat-hétéves korban az egyágú borsós gatyát viselték, felette a csípőig érő kis inggel. A fiúk már az iskolai évek elején felhúzták kétszárú nadrágjukat, a lányok pedig szoknyában és egyszerű blúzban jártak. Az öltözködés szempontjából is jelentős állomásnak számított a 12 éves korban történt cendurázás (konfirmálás), amely a serdülőkorba érkezést jelentette a húsvéti úrvacsorában való részesüléssel együtt. A fiú ekkor kapott zsinóros vagy fecskefarkos kalapot, ami mellé később mályvát vagy rozmaringot tűzhetett. Ez alkalomra kapta a leány is első, „igazán új és tiszta fehér" ruháját. Noha már előbb is lyánkásan öltöztek, ezután még inkább így viselték magukon kötelező érvénnyel. A férfiak hétköznap vászoninget hordtak és vastag, négynyüstön szőtt vászonból szabott nadrágot. Az 1910-es évek végéig a régi viselethez tartozott a lajbi is. Nők szőtték és állították össze maguk részére is az inget, de az első világháború után a blúzés ruhaanyagot inkább Sátoraljaújhelyben szerezték be. 7 Férfiaknak lábbeliként a bokáig érő fatalpú bakancs, csizmaszárból elbontott bocskor, meg szandálféle volt. Dologidőben a nők is főleg csak bocskort húztak a harisnya vagy zokni nélküli csupasz lábukra. Az idősebbek inkább a korábbról megmaradt, többszörösen foltozott ruhadarabjaikat viselték. b) Mind a hétköznapi, mind pedig a később említendő hétvégi, ünnepi játszó- és szórakozási alkalmak fő résztvevői és egyúttal mozgatói a fiatalság korcsoportok szerint megoszlott társaságai voltak. A mindennapok kora esti, de gyakorta éjszakába nyúló közös, vagy elkülönült csoport élete Pusztafaluban is jól megfigyelhető volt. A konfirmálást már egyértelműen a felnőttkor irányába tett első, a falu által is tudomásul vett kezdeti lépésnek tekinthetjük. Másik ilyen lényeges fordulópont szerepét játszotta korábban mindkét nembéli fiatalság tagjainak életében, további pozíciójuk számára a legény-, illetve a leány széntől és. „A legénynek szentölés a bálban történt, amikor az idősebbek fölemelték a közéjük kérezkedettet. A legény ott helyben keresztapát és keresztanyát választott. Ezeknek ő fizetett l-l liter bort. Olyan is megesett, hogy keresztanyának az akkori szeretőjét kérte meg!" „Sok esetben a bálban tartották meg a szentölést. Ketten megfogták a legényt, bevittek egy hordót és ahhoz verték a seggit. Ezután a megszentölt fizetett fél-félliter pálinkát a csapatnak. Tetszése szerint keresztanyát meg keresztapát választott." „A legényszentelésre a társaságban nálunk 18 éves korunkban került a sor. Suhancnak Húsvétkor avattak a kocsmában. Utána bármikor járhatott oda. A szenteléskor a legény keresztapát választott magának, aki egyidős barát, rokon vagy hasonló helyzetű volt." Nem véletlen, hogy a legény mely alkalommal és mikor esik át a legényszentelésen. A felavatottnak ezután már jogában áll, sőt kötelezettsége is pl. a bálokon való részvétel, és a kocsmában is ennek megfelelően elismert tartózkodási hely, idő, valamint viselkedési mód vonatkozik rá. „Legénykedni a fölszentölt 16-17 év körüli fiuk jártak. A tőlük fiatalabbakat elzavarták maguk közül. Menj szopni!, mondták nékik. Az első háború után három legénycsapat volt. Idősebbek, középkorú legények és a legfiatalabbak, a suhancok." „A falu legényei Alvég és Felvég szerint csoportosultak. Néha-néha összekocódtak a faluközben, hogy melyikük hova, milyen lányokhoz járhasson vagy nézzen feléjük. A legénycsapat vezetője egy idősebb legény volt, akit kolomposnak hívtak. A legények két-három év különbséggel egy-egy csapatba tartoztak." Középkorú adatközlőim elmondták, hogy az 1930-40-es években a legények A hagyományos viselet és változásainak részletes ismertetését adja GÖNYEY Sándor 1939. 119-141.
