Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Termett a meggyfa... " - Lajos Árpád, a népi gyermekjátékok kutatója

repertoárjában is megjelent... Hogy Lajos Árpád monográfiája nem csupán regionális szempontú érdeklődésre tartott számot, azt jól jelzi, hogy változatlan tartalommal, de már nagyobb (2000) példányszámban és új „Este a fonóban. Borsodi népszokások" címmel jelent meg a Népművelési Propaganda Iroda gondozásában 1974-ben. Lajos Árpádnak a Herman Ottó Múzeum 1968-as évkönyvében közreadott munkája, a „Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerzéséhez" több szempontból is figyelemre méltó. Ő itt a játékot a 6-12 éves gyermekek életének legfőbb tevékenységekéntjelöli meg, felhíva a figyelmet a gyermeki játékkultúra funkciójára: a művelődés gyakorlására, a társadalom műveltségi elemeinek elsajátítására. Első olvasatra hiányolhatjuk a kisgyermekkor játékait, de alaposabban szemügyre véve feltárul a hagyományos és mai gyermekélet legaktívabb időszakának modellként való értelmezése, „...a játszó gyermek nem csupán szórakozik, hanem alkot, s alkotásaiban egy kulturált életmód megélésére készül fel, adott természeti és társadalmi környezetben...". Elemzése, amely - úgy hitte - az Új Magyarság Néprajza tervezett játékfejezetének vázát, valamint a Magyar Néprajzi Lexikon megvalósult címszavait előlegzi, a gyermek és környezete vizsgálatából indul ki. Mint minden kényszerű, de szükséges rendszerezés, ez a Lajos Árpád-i szisztéma is magában hordozta a kategóriák viszonylagosságát, így például a négy fő csoportba osztott játékkincs első egységében a természeti környezettel való játéknak főként folklorisztikus része több helyütt a játékszeres játékok vagy az ún. társas gyermekrigmusok csoportjával van átfedésben. De a már említett társas gyermekrigmusok szinte teljesen elválaszthatatlanok a negyedik főcsoport, a szervezett társasjátékok jelentős részétől is. Az szintén kérdéses, hogy ez utóbbi hierarchiájában fiú és/vagy leányjátékok, a mérkőző eszközös csapatjátékok vagy a nótás, táncos játékok a szervezettebbek. Ami viszont itt mégiscsak egyértelműen kitűnik: a rendszerezés esetlegességét az egy-egy adott játékkör lényege szerinti lezajlás közös vagy eltérő módja, célja, — végső soron ezek maximális figyelembevétele korrigálta. Ennek felismerése és következetes érvényesítése teszi minden tekintetben nagyszerűvé Lajos Árpád másik dolgozatát, az 1972-ben publikált „Mancsozas - tekézés" címűt. E tanulmánya megszületésének körülményeihez tartozik, hogy Lajos Árpád maga is részt vett a „Palóc Kutatás"-ban. Vállalt feladata többek között a játék témakörben az általa etnikus specifikumnak tartott, mancsozas nevű, ütőbottal és kis fagolyóval űzött játék feltérképezésében volt. Nemcsak a szakemberek számára izgalmas történetinéprajzi nyomozó munkával tette helyre azt az addig széles körben elterjedt tévhitet, miszerint csak a gazdagon díszített ütöfával és cifra kis fagolyóval játszott botos-játékot nevezhetjük mancsozásnak. Több száz adat alapján fogalmazta meg végül, hogy nem az eszköz milyensége a döntő, hanem az azzal való játék lefolyásának a módja, azaz: 1. a golyó lyukba terelése s annak változatai, mint „lentséges" (csűrözés, kanászozás, tekézés), s így az országban csaknem mindenfelé ismert játékforma, és 2. a fagolyó hajítófával történő megdobása a levegőben, majd az elütött eszközök elfogására való törekvés, a golyó beváltása, mint „fentséges" (kámba, gusznya), és így, ilyen lefolyással a palócság nyugati és középső részén, valamint csak a barkóságnál ismert játék. E tanulmánya tette lehetővé, hogy eredményeit figyelembe véve mi magunk is más fényben láthassuk a palócföldi játékkultúra egészét, de példázta azt is, hogy a játékok bármely részterületének vizsgálatát is csak így lehet elvégezni hitelesen! Ezt folytatta és finomította a már csak halála után megjelent Matyó mancsozó botok című tárgy- és funkcióelemzésében. Lajos Árpád közleményekben elénk tárt adatsorai, valamint elméleti összegzései ma már minden valamire való játékmonográfia, néprajzi és/vagy pedagógiai szempontú regionális és országos gyűjtemény alapvetésében föllelhetek.