Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Termett a meggyfa... " - Lajos Árpád, a népi gyermekjátékok kutatója

A szigorú tudós pályatárs, Kresz Mária a következőképpen méltatta a két tanulmány íróját: „Az első kísérlet egy falu bizonyos jellegű játékainak monografikus feldolgozására Lajos Árpádé...", aki nemcsak e játékok dallamát közli zenei észrevételekkel, hanem a „tánclépéseket is gondosan leírja... megtudjuk, miképpen hagyják el a kislányok gyermekjátékaikat és a mindennapi iskola elvégzése után hogyan kapcsolódnak bele a fiatalság mulatságaiba, játékaiba". Visszatérve már e könyv megjelenéséhez, meggyőződésünk, hogy országos méretű gyűjtőmunkáját a már korábban is megidézett Györffy professzor biztató figyelme és a tanársegédi állás elnyerése együttesen serkentette a minél változatosabb tájak és játékfajták felé. Miként a részletes tartalomjegyzékből is kiderül, a két világháború közti Magyarország tizenöt vármegyéjének 55 településéről önállóan gyűjtött-feljegyzett, eszközös és mozgásos játékkincséből 76-féle, változatos és igen gazdag anyagot mutatott be Lajos Árpád, a korabeli olvasóknak s most nekünk is. Egynél több játékkal Őrhalom, Csömör, Tard, Markaz, Szany, Szenna, Kartal, Decs, Buják, Hárskút, Hollókő, Kalocsa és Galgamácsa, valamint Kozár-Misleny, Mezőkövesd meg Sajókazinc szerepel, dea nyugati palócság, a tolnai és a kalocsai Sárköz vagy a matyóság s a Galga-mente jellegzetes népcsoportjai mellett szép számmal adott a kötetbe anyagot Nyugat- és Dél-Dunántúl, a tájilag is erősen tagolt Baranya megye, Észak-Bácska, de még a Kis- és a Nagykunság is. (A feltűnő anyaggazdagság mellett Lajos Árpád ritka kutatói szerénységére az utal, hogy az általa korábbról jobban ismert és alaposan feltárt Domaháza játékai közül csupán egyet - a később népi játékszokások felelevenítésére szerveződött „Csepü, lapu, gongyola..." elnevezésű mozgalom névadóját - válogatta be.) Az egy-egy téma minél szélesebb értelemben vett történeti földrajzi, és végső soron érzékeny s hiteles néprajzi szempontú megközelítésének Györffy István sugallta módszere Lajos Árpád példaszerű gyűjteményében igen jól megfigyelhető. Ez igen érzékletesen nyilvánul meg a Bevezető lapjain, ahol egy kisebbfajta tanulmányban összegzi az általa publikált játékanyag jellegzetességeit. Rendszerezéséről később szót ejtünk, ám ehelyütt kell megjegyeznünk, hogy először itt, Lajos Árpád e munkájában esik szó a játékdalok/dallamok különböző történeti stílusrétegeket is jellemző vizsgálatáról. De úgy, hogy azok a játékszöveg és a játékra jellemző cselekmény-mag és -sorozat együttesével közösen kerülnek elemzésre, illetve bemutatásra. Lajos Árpád ennek példáján kísérletet tesz arra, hogy a három (ősi szórványos, ősi összefüggő és újabb, jórészt szórványos) történeti rétegbe a mozgásos, sportszerű és mérkőző játékokat is besorolja, igen meggyőző módon! Ez utóbbi kapcsán jegyezzük meg, hogy ilyen, történeti-néprajzi jellegű játékosztályozást, elemzést (persze már jóval jelentékenyebb anyag birtokában) később is egyedül csak Katona Imre végzett. Lajos Árpád kezünkben fekvő, első nagyszabású könyvének eredetije az Eckhardt Sándor professzor által 1939-ben életre hívott Magyarságtudományi Intézet és a Franklin Társulat Magyarságismeret című sorozatának második köteteként látott napvilágot. A kiadó többek között e sorokkal ajánlotta az ifjú miskolci tanár gyűjteményét olvasói figyelmébe: „Valóságos kincsesbánya ez a játékgyűjtemény, nélkülözhetetlen mindenki számára, aki az ifjúsággal foglalkozik. Elsősorban nem tudományos használatra, hanem a nagyközönség számára készült a könyv, ezért előadása is könnyed, tudóskodástól mentes." Bár könyvének közvetlen hatásáról nem tudunk, áttekintve a kortárs játékpedagógiai forrásokat, meggyőződéssel állíthatjuk, hogy Lajos Árpád igen szigorúan és sokoldalúan válogatott anyaga - a nevelés és népszerűsítés szempontjából nézve - Kerényi