Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - „Eger borát idd, jó barát... !" Heves megyei adatok a turizmus és az úti emléktárgyak kérdéséhez

A napjaink magyarországi turizmusát milliós nagyságrendben kifejező statisztikai adatokból kiderül, hogy az idegenforgalmi szempontból legexponáltabb vidékek és városok (Balaton, Hortobágy, Budapest, Sopron, Kőszeg, Debrecen) között találjuk a vizsgálatunk színterét jelentő Mátra és Bükk régióját, illetve annak főként Heves megyei és Eger-központú egységét. Az 1978 végén lezárt idegenforgalmi statisztika alapján persze csak az üdülő- és idegenforgalmi szálláshelyek nyilvántartott vendégszámáról nyerhetünk pontos adatokat (1977: 76 896 fő; 1978: 87 332 fő), de emellett viszonylagos tényként kell figyelembe vennünk a pl. csak Heves megye múzeumi kiállítóhelyein megfordult közel 1,2 millió látogatót, amely mellé nyugodtan odaállíthatjuk az idegenforgalmi szervek által kb. 3,5-4 millió főre becsült, s a megyében egyáltalán megfordult látogató-érdeklődő tömeg számát. Az ideérkező vendégek fogadására, elhelyezésére, illetve különböző igényeik kielégítésére itt is a speciális Emlékpohár, 1920 körül állami szervezetek (Idegenforgalmi Hivatal, Cooptourist, Eger-Tourist), valamint a központi irányítású és igen szép számú helyi üdülőhálózat szolgálnak. Hasonlóan más vidékekhez, a Heves megye iránti érdeklődés felerősödése is a természeti értékek, közelebbről a hasznos gyógyvizek felfedezéséhez és tudatos felhasználásához kapcsolódik. így vált már a 19. század elejétől fokozatosan, majd egyre szélesebb körben ismertté Párád, Gyöngyös és Eger környéke, mint kedvelt kúrahely (KAPOR 1981.). Speciális, idényjellegű idegenforgalmi tényezőként kell számolnunk Egerben már a 18. század elejétől a különböző oktatási intézmények nagyszámú diákseregével is. Figyelembe kell vennünk továbbá azt is, hogy az 1800-as évek utolsó harmadától a megye gyakorta adott otthont országos jelentőségű sport- és kulturális seregszemléknek, egyleti találkozóknak és gazdasági termékbemutatóknak. A szervezett idegenforgalom bázisa ekkor az Egri Városfejlesztő RT (1907), az Idegenforgalmi Hivatal és Tanács (1929) volt. Törekvéseiket központilag támogatta a Magyar Országos Idegenforgalmi Tanács, a MÁV és a MAVART. Ez utóbbi teremti meg a mára kiterjedt regionális együttműködés, a MEBIB (Mátra-Eger-Bükk Intéző Bizottság) egyfajta potenciális alapját is, mivel 1931-től rendszeres autóbuszjárat köti össze Egert Lillafüreddel. Kiemelkedő szerepet játszott a korabeli turizmus fellendítésében a - napjainkban igen irigylésre méltó - „filléres gyorsvonatok" célprogramja (1932-től). Külön elemzés tárgyai lehetnének a fenti kezdeményezésekkel kapcsolatos reklámok és hirdetések, valamint az is, hogy a vidék valójában mennyire is volt felkészülve az idecsalogatott látogatók tízezreinek a fogadására. Ez utóbbi problémaként pl. akkor merült fel, mikor a területi revíziós törekvések nyomán visszacsatolt Felvidék népességének a hazai történe-