Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - „Karácsonyéji Álmok." avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben

Szent József: (Ébredve.) Megint álmomban a fölséges Isten, Veszélyben a kisded, ne maradjunk itten. Heródes, a király, bősz haragra gyula, Fél, hogy romba dűlhet királyi trónusa. E kisdedtől félti, poroszlóit küldi És az uj kis királyt, le akarják ölni. Azért hát meghagyta a szép angyal nekem, Hogy a kis Messiást messzire elvigyem. Messze Egyiptomba, hol nem ismer senki Siessünk tehát őt biztonságba tenni. (Készülődnek.) Második Jelenet. Pásztorgazda (Sietve bejön.) Dávidnak családja, oh! szent familial Siessetek innen, József és Mária; Veszélyben a kisded, bojtárim jelentik, Hogy sok király-szolga gyorsan közeledik Jeruzsálem felől, gyilkos kard kezükben, Kegyetlenség, vadság tükrődzik szemükben. Menyjetek, fussatok, mentsétek meg őtet, Az Ur szent nevében, Ö legyen vezértek. Szent József: (Miközben készülnek az útra.) Köszönjük jóságod jámbor pásztor gazda Jóságodnak diját az Isten megadja. Amit irántunk te jót tettél ma itten Fizesse meg néked a jóságos Isten. (Meghajlik.) Öreg pásztor: Már meg is fizette, mert vendégül láttam, Akit Izrael várt, s akit én is vártam. (Mind el.) Harmadik Jelenet. Luczifer: (balról belép.) Mennyi fáradságba, mennyi gondba került Mig Heródes király annyira felhevült, Hogy szolgákat küldött ide, Betlehembe, Hogy újszülöttjeit mind megölettese. S im a kis Messiás kisiklott kezemből, Mi hasznom most nekem a többi vesztéből? (Fel s alá Jár.) Gábor angyal: (Belép meglátja Luczifert.) Ah! a tagadás angyala, mily zord, szomorú, a képe, Bánja, hogy a kis Messiás nem ragadt az ördögi lépre. Luczifer: (Meglátja, gúnyosan mosolyog s lábát megvetve előtte megáll.) Gábor angyal: Kárhozat lelke itt mit keresel? Dühödben zordan mért nevetel? Luczifer: Ne csúfolj, hogy most kisiklott kezemből Még nem adtam fel játékomat, S jön idő mikor elérem majd, elérem végső célomat. Ne örvendj, hogy Urad leküldé váltságul tulajdon egy fiát Csak ezután hintem majd el a lázadásnak egy faját S a magból bőven fakad majd, a lázadásnak örök fája Akkor én emlékeztetlek téged munkámnak diadalára. Hogy most öröm van a földön, mert leszállott a Szeretet, A gyűlölet majd diadalt arat; emlékeztetlek tégedet. Gábor angyal: Te perbe szóltál Alkotónkkal, teremtményit megrontottad,