Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - „Karácsonyéji Álmok." avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben

I. VÁLTOZAT. Szin a régi, a háttérben a betlehemi jászol, a szent család, körülötte angyalok: a kar énekli: „Menyből szállott szent gyermek..." Magnesiummal illuminálva a leghatásosabb, de ennek hiján erős fényű lámpa is meg teszi. A pásztorok sorbajönnek, ajándékaikat vers kíséretében lerakják a kis Jézus elé. - A kar minden vers után egy-egy éneket énekel. (Vers és ének leírás külön.) (Függöny.) II. VÁLTOZAT. (Szin mint az első kép végén. A Szin tehát sötét) Ádám: (Ébredve) Álmodom vagy ébren vagyok? Hová tűntek az angyalok? Éva: (ébredezve szétnéz.) Égi fény után ily sötét magány, Rettentően büntetsz égi szent Atyám? Ádám: Ne zúgolódj Éva, remélhetünk, tehát Vétkeinket megváltani leküldi szent fiát Irgalmas szent Atyánk. A remény angyala: (Kilép egy bokor mögül.) Leküldi, mert szent és hiv ő, Mert nagyirgalmu ő Kit elárulni merész vala e férfi és e nő. De mellétek adott engemet, mig vándoroltok itt, Hová gőgös tettetek, pártütéstek vitt; Hogy védjelek majd, hogy támogassalak, Ha csüggedtek, hogy vigasztaljalak, Ha a szenvedések tengerárja hány; Fia csordultig lesz a keserű pohár, Ha a földön minden elhagya Ott áll mellettetek a Remény angyala. Uj erőt öntök majd belétek Szép célt tűzök elibétek. Teremtő Atyánk akarja azt Ő küldi e végső vigaszt. (Kis szünet.) Ádám: (Feláll) Volt társam, te szép angyalka, Szenvedőknek szent vigasza, egyet kérnék még az Úrtól: Utolsót, útravalóul: Csak még egyszer szép angyalkám, Szent Fölségét megláthatnám. A remény angyala: (Tagadólag int.) Elfödi, a bün őt tőled, kívánságod ne említsed. (Eltűnik, ismét sötétség. Függöny) II. KÉP (A szin lehet az előbbi, a háttér üres, egy tőke, vagy asztal, rajta kenyér, kancsó, egy nagy kés, a tőke vagy asztal mellett egy kis töke ülőhelynek) Ábrahám: (a kis tőkén ülve, az asztalon vagy nagy tőkére könyökölve) Elrejtvék utaid mindeneknek Atyja. S mily gyarló, mily véges néped gondolatja. Te, ki a csillagok fölött uralkodói, Szent akaratodnak a mindenség hódol. Próbára tevéd ma érdemetlen szolgád; Hűségem jutalma, az lesz, - amint mondád: „Mivel te Ábrahám, egyetlen fiadat Morioh hegyére felvezetted magad;