Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Asszonyok farsangja. Parádsasvár, 1983
megszorongatják pajzánul. Az udvaron beljebb a kissé kapatos tűzoltó brigád tagjai éneklik, hogy „Nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el..." és a bámészkodó asszonyokkal kezdenek táncba. A tűzoltók és a kapásasszony (már régtől készülő) alkalmi jelenete a tréfáserotikus nótaferdítések közben kezdődik és zajlik le. A fejkendős figura körülnézve, szemérmesen lekuporodik és kapáját maga mellé téve a női ürítést imitálja. Az éppen cigarettázó tűzoltók a tömlőbe kapaszkodva lesik guggoló játszótársukat és „szurkolnak" neki. Mire a jelenet a vége felé közeledik, azaz a parasztasszony komótosan felöltözik, hatalmas tömeg állja körül farsangosainkat. Majd ismét a gyárkapu elé kanyarodik a gyorsan magához tért „illetlen" csapat, ahol a portaépület sarkán elhelyezett hangszóró műsorára, mintegy búcsúzóul „eljárnak egy kacsatáncot". Míg a műszak második hullámátjelentő újabb buszra várnak, ismét fotózkodásra állnak össze a szereplők. Néhányan, főként az idősebbek már el-elfáradnak, és egyre gyakrabban esnek ki szerepükből, úgyhogy noszogatni kell őket („Mariska néni, tessék már jönni!"). Most a tűzoltók csapata veszi át az irányítást, és dirigál a buszból kiszálló, a gyárkapu felé tolakodó férfiaknak. „Csak sorjába, sorjába! Tessék, tessék, itt vigyáztam" - szól a búcsús-vásári kiabálást idéző, terelgető szöveg. Gyűlik az apró- és a papírpénz; osztják a tűzoltók az alkalmi belépőcédulákat, s azokat főként a távoli beutazók kapják. „Csak lassan, lassan, egy húszas a borotválás!" - adják meg a tarifát is a maskarába bújt ifjú asszonyok. S hogy minél eredményesebb legyen a báli előkészület, a gyárkapunál leskelődő asszonyok (hisz' ezen a napon fizetés van!) egy elmenekült irodista férfit fognak karon, a biztonság kedvéért három tűzoltó kíséri a borbélyhoz. Délután három óra is múlt, amikor a gyár körüli mókázásnak vége. Igaz, a csapat már fáradt, de legalább egy jó órát még rászánnak, hogy a falu eddig még nem érintett részét: a Hajka (hegyoldal), az Hova (régi sor, a temető felé) és a Csevice portáit is meglátogassák a szürkület előtt. 3.2. Pampuska és forralt bor, jelmezbál Miként arra korábban utaltunk, az elmúlt két évtized során egyértelműen a hétvégékre került a farsangvégi szokásgyakorlat. A pénteki borotválás, a maskarás menet adománygyűjtését követően szombat délelőtt a báli előkészület egyik fő ideje. Gyűjtésünk idején és az akörüli években e napon, úgy 10 óra tájban gyűlt össze 4-6 asszony az üzemi konyhán, akik külön-külön, s egymást váltva vettek részt a fánk (a „pampuska") tésztájának megfelelő elkészítésében. 30 Dagasztás, kelesztés, nyújtás és formára szaggatás a legfőbb, erőt és türelmet igénylő munkafázisok. Ezt a festőbrigád asszonyai vállalták, s hasonlóképpen ők készítették, fűszerezték be a forralt bort. A tészta sodrott-fonott maradékából - láthattuk és kóstolhattuk - készült néhány tucat „baba" az ott leselkedő kisgyerekeknek, ami a fánkokkal együtt sült pirosra a hatalmas olajosedényekben. Kettő és három óra között előkészültek az összes finomsággal, s ezt a kellemesen fűtött konyhában is hagyták az esti bál kezdetéig, maguk pedig hazamentek átöltözni. Gyűjtésünk esztendejében délután öt órától nyitották meg a kultúrház ajtaját, s kezdődött a „vendégség". 31 Az ajtóban ismét megjelent a két borbély, akik alaposan CS. SCHWALM Edit 1983. 30-32. A szó használata nem véletlen, hiszen ezekre az alkalmakra a helyi családok rokont és jóbarátot egyaránt meghívnak, akárcsak búcsú alkalmával. Vö. pl. KRISTON VÍZI József 1984. 273-278.
