Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Asszonyok farsangja. Parádsasvár, 1983
Farsangi maskarások a gyár udvarán 1983. február 11-én, pénteken reggel kilenc óra előtt nem sokkal 25-en jöttek össze a Szabadság út és Arany János utca sarkán lévő kultúrházban; három nő kivételével férjes asszonyok. Az elkövetkező egy óra során itt öltöztek (föl és át), igazították ruhájukat, különféle, jelmezül szánt öltözetük darabjait a két idősebb asszony segítségével, és izgatottan egyeztették vonulásuk útirányát. A kultúrházban (is) uralkodó hűvös idő ellensúlyozására - egy-egy langyosodó olajkályha mellett - az időközben előkerült császárkörtelikörtől is melegedni próbáltak. 1983 februárjában tehát a következő jelmezes alakok alkották a „borotválós menet"-et: borbély és segédje, perselyes, tüzoltócsapat (5 fő) apáca, kapás asszony, cigányasszony kosárral, hirdetőoszlop, öregasszony négylábú tarisznyával, skót, kalóz, arab, télapó, hóember, ijesztő, tévés forgatócsoport (3 fő), cuclizó gyerek babakocsiban, őt toló asszony. Az 1930-as években, s majd még az 1960-as körüliekben vissza-visszatérő volt a „cigányasszony", a „drótos" és a „beképzelt katona" figurája. Ehelyütt egyúttal azt is bemutatjuk, hogy a parádsasvári kultúrház előtt egy másik alkalommal milyen öltözetű csoport vonult. A résztvevők hivatalosan 10 órától kaptak felmentést a munka alól, vagy cseréltek (sokan) műszakot.