Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Asszonyok farsangja. Parádsasvár, 1983

csak úgy reszketek. Adjatok szalonnát, amit megeszek. Kamrában, a szalonnán egy nagy kandúr ül, hajtsátok le onnan, hadd vágjak ebből. Vágjatok, vágjatok, csak magatok (meg)ne vágjátok! Ez egy jellegzetes adománygyűjtő ének, de - miként JÁVOR Katalin és mások tanulmányaiból is kitűnik - nem a borotválok, hanem a szlovák telepítésű községek női farsangosainak egyik tipikus koledaló-dala (volt).

18 Idős adatközlőnk elmondásából is kiderült, hogy ezt a farsang vasárnap házról házra járó leányok énekelték, amiért aztán szép számmal gyűlt az adomány. Míg Szuhahután (Mátraalmás) e szokás még az 1930as és 40-es évek körül is élő gyakorlat volt, addig Parádsasváron már legfeljebb csak az 1920-as évek közepéig járták.

19 „Este (vasárnap) Szuhahutából vagy Bodonyból jött egy dudás ember néha, de inkább helyből hittak citerást a bálba. " — mondta Szókupné, s közben gyakorta mentegetőzött csekélyke megmaradt tót nyelvtudása miatt. 1.3. A parádsasvári asszonyfarsang közelmúltja Gyűjtőútjaink leglelkesebb helyi segítője, sokoldalú adatközlőnk és kalauzunk, Gembiczki Béla (sz. 1934), egyik alkalommal ezt nyilatkozta: „A borotválás tudomásom szerint csak Parádsasváron volt szokás. Elevenen él bennem az első borotválás emléke, amelyet még gyermekkoromban láttam először, immár 57 éve. 1938-ban édesanyám, id. Gembiczki Béláné (Marek Anna) volt hosszú éveken át a borbély segédje. A 'mester' Venczel Józsefié (Kinczel Mária) volt, hosszú éveken keresztül. Mint gyerekek, mi mindig a jelmezesek nyomában voltunk, mivel mindenkinek volt hozzátartozója a jelmezesek között. Igen élveztük a felhajtást." - Ha eltekintünk adatközlőnk mondandójának első, érthető módon elfogultsággal teli mondatától,

20 e farsangvégi, elsősorban a szlovák és cseh, valamint német nyelvterületen csaknem máig fennmaradt, s itt-ott még mindig kifejezetten nők által

21 működtetett szokásgyakorlat parádsasvári lezajlásának egyik konkrét, pontosan hat évtizeddel ezelőtti emléksorát eleveníti fel! 18 JÁVOR Katalin 1969. 286. különböző irodalmi és recens adatok bevonásával. - A hazaiak közül hivatkozva pl. MANGA János 1942. dolgozatát. 19 A hazai szlovákság más régióinak (Békéscsaba és környéke) idevonatkozó anyagát KRUPA András 1970. 123-130., verse külön a 124. oldalon, míg ATKO R. 1973. 69-70. a szuhahutait (is) ismerteti a neves szlovák szakfolyóiratban. Az őáltala idézett vers kezdete viszont így hangzik: „Turice, Faangi, Vefká nond ide." - DUZEK Stanislav viszont 1966-os, Zólyom környékéről való szép anyagot közöl. DÚZEK Stanislav 1979. 162. 20 A Gembiczki családnak régtől népes rokonsága van a viszonylag közeli Mátraalmáson, ahonnan Jávor Katalin kitűnő dolgozata tájékoztat a szintén sokáig fönnmaradt szokásról. JÁVOR Katalin 1969. 267. :I Napjaink Németországának Rajna-vidéki karneválszezonját zárja a csütörtök déltől hétfő éjfélig tartó „bohóság"-sorozat, amelyről az egyik legnépszerűbb magyar napilap tudósítója több, a régi asszonyfarsangot felelevenítő szokásról ír. DÉSI András 1995. március.