Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Termett a meggyfa... " - Egy sportszerű népi játék: a palóc mancsozás

Egy sportszerű népi játék: a palóc mancsozas A

z alábbiakban egy olyan - több máshoz hasonlóan - feledésbe merült sportszerű népi játékról lesz szó, amely az ún. palóc vidék régiójának sajátos játékkultúráját jellemezte, még nem egészen fél évszázaddal ezelőtt is. E játék, a mancsozas kutatástörténetének felelevenítése - mint látni fogjuk - előlegezi azt is, hogy népi sportjátékaink lezajlási körülményeinek, a szükséges eszközöknek, s végül a játszó csoportoknak a vizsgálata e játékokat olyan szerves közegben teszi érthetővé és értelmezhetővé, amely skatulyákba gyömöszölt köztudatunk egysíkú játékértelmezésén is rést üthet végre. Egyúttal az sem lesz értelmetlen, hogy tisztelettel fejet hajtva a főként etnográfus elődök előtt, lezártnak hitt kutatási eredményeiket mai, még újabb megfigyelések következtetéseivel gazdagítsuk, netán másként is értelmezzük megállapításaik némelyikét. A mai napig is (sokak által és sokat) vitatott Palócföld terminológiát itt és most legegyszerűbb, ha - földrajzi egységként kezelve -, mint az Ipoly menti Orhalomtól a Szuha-völgy felső szakaszáig terjedő vonalban Ragály községig tekintjük. (Ezt azért bocsátom előre, mivel az 1968-ban alakult Palóc Munkaközösség irányítóinak öt északmagyarországi megye 350 községéből végül is 20 kiválasztott kutatópontja közötti sávról van szó, s e körzetben gyűjtöttem magam is a palóc játékkultúra archaikus és megváltozott arculatú rendszerének anyagát, köztük a mancsozásra vonatkozókat is 1979-1983 között.) * * * A mancsozásról önállóan először Szeder Fábián A Palóczok című tanulmányában olvashatunk, a Tudományos Gyűjtemény 1819-es évfolyamának VI. kötetében. 0 erről így ír: „Minden játékaik közül legnevezetesebb a' Mancsozas. A Mancs egy erős gyükérből készült közönséges lapda nagyságú golyóbis, mellyet valamelly szabad helyen egyik magasra felhagyít, és azt a többiek izmos ütőfával a levegőben eltalálni igyekeznek..." Szedernek ez a közlése értékes, de jelentőségéhez képest mégiscsak igen elnagyolt; sem helyileg, sem pedig részleteiben e játékról közelebbit meg nem tudhatunk. A Botka József tanár pályadíjas anyagát kiegészítő Porzsolt Lajos 1885-ben megjelentetett A magyar labdajátékok könyve szintén szól e játékformáról, mint „hajítva ütős a magasból" - mancsozas, ütőteke címszavak alatt. Szeder közlése után pontosan hét évtizeddel, 1889-ben Szvorényi József főpap a ciszterci rend egri katolikus főgimnáziumának értesítőjében a levantás, a türkölősdi, s a budázás nevű játékok mellett szintén említi a mancsozást. ,A játék, manccsal, vagyis fagolyóval laptázás oly módon, hogy az