Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Dramatikus játékok Bekölcén

jából számba vehető kiváló személyek közül már többen nem élnek (Csuhaj Ernő, Dorkó Holló Kálmán, Vitéz József stb.), a jelenlegi idősebb generáció tagjai (Hossó Kismaréi Imre, Józsa Dora Lajos) emlékezetéből pedig még a legjobb szándék ellenére is - a játszás és gyakorlás híján - kikoptak az összefüggő szövegek, apróbb cselekmények mozzanatai.

79 A fiatalabb és középkorú férfiak pedig már csak úgy emlékeznek vissza, mint legénykori vidám éveik egyik színfoltjára, amely már számukra is inkább a látványosságot szolgálta. így jutunk el ahhoz a kérdéshez, hogy az emlékezet által behatárolható időszakban milyen körülmények között s meddig élt e játékok szokása? Többek állítása szerint, már „korábban, régen" (adatközlőink életkorára gondolva így bizonyossággal már az 1910-es években) is játszották elődeik. A gyüjtőutak során az is kiderült, hogy a búcsúi, illetve másnapi mulatság feltétele volt a játéknak és viszont. „Az 1920-as években ez még elég olcsóba került. A Butel portájokon járták mindkét nap a bált. A bort ezekben az években még a portákról szedték össze, ami a búcsúra valóban megmaradt. Ezeket az emberek elvitték s abból mulatoztak" - mesélte el nekünk Józsa Dora Lajos, akitől még tovább is idézünk. „Én 1938-ban, vagy 39-ben vettem részt először ilyen mulatságban. Mint tizenkilenc éves, keresettel rendelkező legény, már vállalkozhattam erre, annak a szervezésére. Már akkor is úgy volt, hogy pénz nélkül nem lehetett muzsikáltatni! Ha nem jött össze másnap elég pénz, akkor bizony ráfizettünk, mert a cigánynak adni kellett. Előttünk lévő időkben Liktor Imre, Barna Pestu meg Kismaréi Imre vótak jó szervezők. Ezek a személyek, mint ők is, mink is, kellettek a bálhoz és a bohóckodáshoz egyformán. Talpon kellett lenni, főként míg az esketés tartott, hogy be ne rúgjanak. Figyelni kellett mindenkire, a közösségtől a zenészekig. Ma már azért nem játsszák, mivel már nem érdekes, meg csak ráfizetéses lenne." E játékok megrendezésére minden bizonnyal - s ezt a legtöbb bekölcei emlegeti - serkentőleg hatott az, hogy az 1950-es évek elején ezt filmre is vették.

80 Az bizonyos, hogy 1961-ig játszották még, legalábbis sor került ennek a fiatalabbak általi felelevenítésére,

81 de megrendezésének legutolsó esztendejéről pontos felvilágosítást már nem tudtunk nyerni. Ha figyelembe vesszük az e tájt Bekölcén is lezajlott népességmozgást (elköltözés, távoli munkavállalás, továbbtanulás messzi helyeken), valamint az akkorra beérő gyökeres változások hatásait, úgy nem nehéz a szokás eltűnésének több és együttesen ható okát megadni. Összehasonlítás és következtetés Az előzőekben nyújtott anyagközlésen túl úgy tűnik, érdemes e játékok formai és tartalmi jegyeinek értékeléséhez kissé részletesebben is visszatérni. Mint utaltunk rá, a temetési játékok Bekölcén nem csupán búcsú másnapján, hanem lakodalmak éjjelén, hajnal felé is szokásban voltak.

82 Idős adatközlőink

83 említették, hogy a menyasszony '

9 A játékokat szervező és abban aktív szerepet vállaló (formáló) személyek kérdésköréhez lásd: Ortutay Gyula 1956. 91-98.; Ujváry Zoltán 1978. 188-200., Uő. 1979. 14-36. !0 Ennek során búcsúkor olyan táncok is megelevenedtek, mint az üveges-, botos, cigánytánc és a rókatánc. 11 Józsa Dora Lajos 1958-ban költözött el Egercsehi-bányatelepre, ahonnan még a következő évben is áthívták a fiatalok, de nem ment az már úgy, nem olyan volt, mint azelőtt." Sütő Szilárd, ifjú adatközlőnk gyermekkori emlékei között még elevenen él az 1961-ben lebonyolított lakadalmas játék, amelynek papja szintén Dorkó Holló Kálmán volt. 12 Erre utal Mikófalváról, Csehiből és Bekölcéről gyűjtött adataival Istvánffy Gyula 1894. 51.; Manga János 1953. 10-11. !3 Dorkó Guliba Imre és Hossó Kismaréi Imre adatközlök.