Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Dramatikus játékok Bekölcén
szakasza több szempontból is érdekes a helyi viszonyokra nézve. Először: a jobb módú család továbbtaníttatja arra alkalmasnak látszó gyermekét, de a család gazdasági viszonyai még mindig egy „archaikusabb" formát őriznek. Az iskoláztatás kérdésköréhez viszont azt kell hozzátennünk, hogy az 1930-as évek tájékán egyre többen, s nem csupán a „parasztok" családjainak köréből kerültek el Egerbe a fiatalok, hogy pl. a polgárit elvégezzék. Mindezek, s egyúttal az ipari munka új közösségeket szervező, az eddigieknél több információ és tapasztalat szerzésére tágabb teret nyújtó lehetőségei szinte észrevétlenül alakították át a község társadalmi arculatát is. A kapcsolatok bővülését egyebeken túl még a házassági körzet változásai is jelzik. A század első évtizedeiben még Bekölcén is jellemző volt a korábban egynemzetségü hadak (pl. Dorkó, Csuhaj) közötti belső és lokális endogámia. A falun kívül eső házassági körzetbe legföljebb Balaton, Borsodnádasd és Egercsehi tartozott. 22 Később, főként 1945 után ez úgy módosult, hogy már Ózdról, Mikófalváról, Egerből s még messzebbről is házasodtak, vagy miként napjaink példái is mutatják, költöztek el egyre többen: mentek messzire vőnek, menyecskének. Közösségi szokások és a társas szórakozás különböző alkalmai A fentiekben vázlatosan érintett tényezők is jelzik a falu társadalmában szinte észrevétlenül végbement változások mozgatórugóit. Mindezek ahhoz is hozzájárultak, hogy még a bekölcei idős asszonyok is csak nevessenek a régi, Csernelyből való falucsúfoló reájuk vonatkozó részén, ahol őket így szólták meg: „Hegyes kontyú bekölci!" 23 Hasonlóképpen reagáltak adatközlőim akkor is, amikor az ISTVÁNFFY Gyula által közreadott „Palóc népköltési gyűjtemény" Bekölcéről gyűjtött verseiből, dalszövegeiből idéztem fel néhányat, 24 vagy mikor a századforduló táján még ismertnek említett pünkösdjárás és a „Gergely katonái" szokásanyag 25 felől érdeklődtem. A téli ünnepkör hagyományos szokásgyakorlatából egyedül a betlehemezés 26 maradt fenn az 1940-es évek végéig, amikor még a helybéli plébános ezt szorgalmazta. Eztán már csak a tarnaleleszi cigányok jártak át, majd napjainkra ez is elmaradt. 27 A farsang hagyományköre is a változás tendenciáira világít még az idősebb adatközlők visszaemlékezéseiben is. „Ez volt az utolsó téli ünnep. Erre az alkalomra a legények összefogtak. Vasárnap vót a bál, álarcos. Az álarcokat papírból magónk készítettük, vagy ki-ki vette Egerből, Ózdon, vagy Nádasdon. Ment a tánc, de aztán éjfélkor mindenkinek le kellett venni az álarcát, mégha addig meg se ismerték. Ezeket aztán vagy elhajították, vagy a fiú meg a lyány egymás között elcserélték. Krampusz meg ilyesféle maskurákat tettek fel. De nem ijesztettek avval senkit. Maskurát a nagylyánynak az udvarlója vette 30^-0 fillérért. Farsangjárás hétfőn meg kedden vót, aztán jártak a legények házrólházra, ahonnan szalonnát, tojást szedtek, a bort meg vették. Megcsinálták egy nagyobb 22 Ez utóbbi nem is meglepő, hiszen e községek évszázadokon keresztül egy anyaegyház köré (Balaton) szerveződtek. 23 PA 727-81, sz. alatt Barta Léka Lajosné visszaemlékezése (Csernely). 24 Istvánffy Gyula 1963. 113-114., 117, 120, 135, 153., valamint 175-178. 25 Ist\>ánffy Gyula 1894. 120-127. - Vö. Manga János 1979. 215. - Bakó Ferenc 1952. évi gyűjtése során az 1870-es születésű Józsa János még emlékezett a lyányok pünkösdi járásira (ENA 7-67). 26 Helyben már alig ismert, csökevényes változata leginkább hasonlít az Istvánffy Gyula 1963. 53-58. közölt betlehemeshez. - Manga János 1979. 201. sorai ellenére mi nem találtunk olyan adatot, mely szerint a bekölcei betlehemezök máshová (pl. Szúcsra) is elmentek volna. 27 Dorkó Guliba Imre és Pozsik Bertalanná Vincze Julianna adatközlök.
