Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

A MEGYE TÁPLÁLKOZÁSI HAGYOALÁNYAINAK JELLEMZŐ VONÁSAI

27. kép. Szentelésre váró kosarak Görömbölyön, 1972. (boagál Ferencfelv.) hatásai. Az új ételek először a lakodalomban jelentek meg, onnan kerültek át a többi ünnep étrendjébe. Az ünnepi ételek és étkezés hagyományának rendszeres összegyűjtése kutatásunk halaszthatatlan feladata lenne. VI. Az étkezési rendek és az étrendek kérdése a táplálkozási kultúra vizsgálatának lényeges problematikája. Az étkezések naponkénti száma, a meleg és hideg ételek aránya nag}' régiókban egyezéseket mutat a történeti folyamat során, ugyanakkor megfigyelhetők táji változatai is. Az újkori magyar parasztkultúrában a kettős és a hármas étkezési rend, valamint a kettő társítása is előfordult. A legelterjedtebb megoldás - a 20. századba nyúlóan - az év megosztása volt: a téli fél évben a napi kétszeri, nyáron a háromszori fő étkezés volt a jellemző (Vö. Kisbán Eszter 1997. 548.). A palócok a téli napokon hagyományosan kétszer étkeztek, nyáron háromszor vagy négyszer. A közös tálból való étkezés az első világháborúig volt általános (Cr. Selmáim Edit 1989. 481-482.). 28. kép. Bodrogközi húsvéti kalácsok díszítése (Kárpáti László rajza) A rendelkezésre álló adatok lényegében ezt erősítik meg a megye más tájairól is.