Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

A MEGYE TÁPLÁLKOZÁSI HAGYOALÁNYAINAK JELLEMZŐ VONÁSAI

A matyóság táplálkozási hagyomá­nya elsődlegesen alföldi jegyeket mutat, ám felismerhetők benne a palóc konyha hatásai is — különösen a katolikus ünne­pek, ill. böjtök ételkészítésében. A meg­határozó jelentőségű kenyér búzalisztből készült, rozs- és kukoricaliszt hozzáadá­sával. A két világháború közötti idő­szakban már a búzakenyér dominált, amit főtt burgonyával szaporítottak. Elterjedtek voltak a kenyérpótló ételek is: elsősorban a görhe és a málé. A búza­lisztből készült tészta és a kukoricamálé keverékéből sütötték a bocskoros málét. A levesek nagy változatosságát nem csu­pán a sokféle nyersanyag, hanem a tész­tabetétek sokfélesége is okozta. A matyó asszonyok gyakran egész évre előre meggyúrták a lebbencset és a gombótát. Az ételeket főleg rántással dúsították. A kásafélék között megkülönböztetett szerepe volt az abált kásának vagy abált­nak. A tészták között — elsősorban la­kodalomban és ünnepeken — a herőce volt a legnépszerűbb, de elterjedt volt a töltött batu (batyu) és a pampucka (fánk) is. Közkedvelt volt Mezőkövesden a sült káposzta. Változatos formában ették a gyümölcsöket, de elterjedt volt az aszalás és a lekvár­főzés is. A 19. század derekáig domináns volt az ételkészítésben a hús felhasználása: a matyók kiterjedt Tisza menti lcgcléiin tartott állatállomány jelentős bázist biztosí­tott ehhez. A legelők feltörésével gyakorlatilag megszűnt a juhászat, s háttérbe szo­rult a korábban népszerű juhhús fogyasztása is. Másodlagos volt a tej fogyasztásának jelentősége a 19. század végéig. A tejet vajjá köpülték, viszont az aludttejet szívesen fogyasztották (Zupkó Béla 1975. 641-646.). A második világháború után az ételkészítésben bekövetkezett változások el­scidlegesen nem a régi készítési technikákat alakították át. Az átalakulás inkább az alapanyagok, azzal együtt az ételek minőségében, nem utolsó sorban mennyiségé­ben mutatkozott meg. Az utóbbi különösen szembetűnő volt Mezőkövesden, ahol a 20. század első felében megfigyelhető társadalmi feszültségek megismertetésére éppen a matyók táplálkozásának bemutatása látszott alkaknasnak. A Bükkalja hagyományos életmódja és kultúrája átmenetet jelent a Bükk-vidék és a magyar Alföld között, ugyanakkor jelentős hatások érték azt a palócság irányá­ból is. Közvetítő szerepe kiterjedt a palócság és a matyók, ül. a dél-borsodi Mezőség kapcsolatrendszerére is. A táplálkozás hagyományainak részletező vizsgálata ennek bizonyára számos részletét feltárhatná, ezen a helyen csupán néhány tanulság emlí­tésérc szorítkozom. / 7. kép. Matyó asszony vászpnfazékban főz. Mezőkövesd

Next

/
Oldalképek
Tartalom