Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

A HAGYOMÁNYOS KULTÚRA TÁJI-TÖRTÉNETI TAGOLÓDÁSA BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN (A regionális életmód-stratégiák feltételei és változatai)

6. kép. Szpmolyai család köznapiöltözetben, 1904. (Kőris Kálmán felvétele) német vidékek csoportjait vonzották erre a tájra (Telkibánya, Omassa, Gönc, Vizsoly, Sima stb.), s az erdei iparok, melyek különféle, elsősorban szláv csoportokat vonzottak. Sajátos ebből a szempontból is Tokaj-Heg)'alj a, ami a vallonok 11—12. századi csoportjaitól a 18—19. századi mezővárosok etnikailag vegyes arculatáig, évszázadokon át több etnikum munkaerejét és telepesét akkumulálta. A térség 18. századi gazdasági reorganizációját megelőzően, ami a jobbágyparaszti tevékenység és műveltség újraszerveződését is jelenti, természetesen nehéz kimutatni a különféle etnikumok kulturális szerepét, az újabb telepesek ideérkezése azonban nem független ezektől az előzményektől, s talán nemcsak a telepítő tényezők voltak közösek, hanem egy-egy csoport helye is az adott időszak termelési rendjében. Ilyen módon a térség gazdasági újraszervezését, a lassú polgárosodás megindulását, s a 18. század összetett etnikai és migrációs folyamatainak időszakát is úgy kell értelmeznünk, mint a korábbi korszakok örökségét, azok újrafogalmazását az új gazdasági-társadalmi feltételek között. A 18. század első harmadának végétől különböző csoportok migrációja párhuzamosan zajlik a mezéjgazdálkodó térszínek jobbágy-paraszti népességének újjászerveződésével, más vonatkozásban annak kulturális integrációjával, s ezek a népcsoportok is egy új típusú társadalmi-területi munkamegosztásban kapnak helyet. Az etnikai arculat kialakulásában szerepe volt a vallásoknak is, ilyen módon a telepes csoportok műveltségének szükségképpen volt bizonyos integráló eleme.