Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

A HAGYOMÁNYOS KULTÚRA TÁJI-TÖRTÉNETI TAGOLÓDÁSA BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN (A regionális életmód-stratégiák feltételei és változatai)

2. kép. Borsod-Abaúj-Zemplén megye kialakulása (Frisnyák Sándor 1994. 116. alapján) Természeti környezet — alkalmazkodó és tájformáló ember A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyén földrajzilag két nagytáj, az Északiközéphegység és az Alföld osztozik. A megye területének több mint 2/3 részét a középhegységek és a dombságok alkotják, amelyek az Északi-Kárpátok belsci medencepereme felől, elsősorban az őket felszabdaló folyó- és patakvölgyeken át sajátos lejtőt képeznek a sík vidék felé — földrajzi és kulturális értelemben egyaránt. A sík vidék műveltsége évszázadokon át fokozatosan nyomult felfelé a természetes közlekedőfolyosót alkotó völgyeken, ugyanakkor a Felföld különféle népcsoportjai is magukkal hozták kultúrájukat az időszaki munkák vagy — a sík vidék folyamatos vonzására történő — áttelepülésük révén. A nagytájak közötti folyamatos kapcsolat éppen úgy természetes része az itt élő népcsoportok műveltségének, mint a dombés hegyvidék adottságaihoz való alkalmazkodás, a mezőgazdálkodást kiegészítő sokféle kézműves foglalkozás. Nyugaton a Bükk vonulata képezi a megye legmagasabb részét, egyben a legfelső térszint is, ameddig az ember termelőtevékenysége behatolt. Északon és északkeleten az Upponyi-hegységen, az Ozdi-dombságon és a Bükklába dombvidékén húzódik le a Sajó völgyébe, délen és délkeleten pedig a Bükkalja dombságán szelídül a sík vidék irányába. A megye északnyugati sarkában az Aggteleki-karszt, dél felé a Borsodi dombságon keresztül húzódik a Sajóig, keletre azonban már szűkebb, terméketlenebb völgybe szorul a táj a Bódva folyó völgyében. A Bódva és a Hernád völgyei a patakokkal tagolt Cserehát dombságát fogják közre.