Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa népessége a 6-9. században

A sztyeppéi pásztortörzsek a bronzkor óta sodródtak. Legtöbbjük az eurázsiai fü­ves síkságok nyugati csücskébe igyekezett, a Duna alföldjére (a mai Ausztria, Magyaror­szág, Szerbia, Románia és Bulgária területére) vonult, ahol történetük véget ért. Nagyrészük a környező területeken is háborúkat vívott, rabló hadjáratokat indított a frissen kialakuló civilizációk kincseiért. Az első évezred végén a feudális övezetben elerőtlenedett a hatalom, gyengült a katonai ellenállás. A nomádok lakótornyokat, ko­lostorokat, templomokat raboltak ki. Átmeneti sikerek után végül valamennyien elbuk­tak, mert ingatag alapokon állva nem tudták megszilárdítani hatalmukat, nem lettek úrrá ellenségeiken. Annál is inkább, mert all. századtól kezdve megerősödött a velük szem­ben álló, magasabb rendű társadalmi szerveződés, a hűbériség katonai ellenállása. A civilizáció és a sztyeppe lakóinak érintkezése oszcillált. Vándoroltak és hódí­tottak. Már az i. e. I. évezredben sztyeppéi eredetű törzsek szállták meg a Duna melléké­nek alföldjeit, majd újabbak érkeztek. A magyarok az utolsó hullámot alkották a korszakban bekövetkezett, idestova két évezredes múltra visszatekintő népvándorlások sorában. A magyar honfoglalást követően már csak kisebb törzsek behatolására került sor, de a jövevények egy része nem akart megtelepedni, csak - a romantikus történetírók által kedvelt kifejezéssel élve - „kalandozott", rablóhadjáratokat indított a tőlük nyuga­tabbra működő civilizációk központjai ellen. Besenyők, kalizok, kunok, jászok, mongo­lok, tatárok stb. harcias bandái találtak utat a Kárpátok hágóin. A legfontosabbak közülük a mongol birodalom gyarapítói voltak, de ők nemsokára kivonultak a keletkö­zép-európai hadszíntérről. Ezek a törzsek - szervezetüket tekintve - mind a törzsszövet­ségek és a királyságok határövezetében mozogtak. Elitjük szokásos jövedelmei közé iktatta a szomszédok kirablásával szerzett kincseket. A magyarok a 9. században foglal­ták el a Kárpát-medencét és nemsokára követték elődeik példáját, kincsszerző hadjárato­kat indítottak a lakóterületüktől nyugatabbra fekvő várak, kolostorok és városok ellen. A népvándorlás kori sztyeppe a nomádok országútja volt. A pásztorok legeltették nyájaikat és fosztogatták környezetüket, torzsalkodtak egymással. A sztyeppénél na­gyobb közlekedő folyosó már csak a Földközi-tenger. Az ott lakók halásztak, keresked­tek és kalózkodtak. Másfelől ott volt az Alpoktól északra élők számára az Északi- és a Keleti-tenger. A kora középkor történelmében talán az Északi-tenger volt a legfontosabb vízi útvonal. A vikingek és őseik Norvégiában, Dániában éltek és főleg a Német­síkságtól nyugatra eső tengereken hajóztak. Egyes törzseik part menti tájakat szálltak meg. Rátelepedtek Normandia, Anglia kelta lakóira. Voltak, akik Kelet-Európa folyam­völgyein haladtak a Fekete-tenger irányába. Ok alapították a „Kievi Oroszországot". A népvándorlás legfőbb motivációja a biotóp szegénysége, innen fakad ennek el­lensúlyozására a fosztogatás hőn áhított jutalma, a zsákmány csábítása. A viking tengeri rablók történetesen sok helyütt pusztították Északnyugat-Európát az i. sz. I. évezred végén, mert a tengeröblökben meghúzódó szegényes tanyacsoportjaik élelmiszer­termelése (a szántógazdaság csekély rozsa, a legeltetett szarvasmarhák tej- és húshaszna és a tengerből kifogott halak zsákmánya) alig töltötte fel őket az életben maradáshoz szükséges energiával. Voltak Európában szárazföldi rablóhordák is. Egyfelől állandósult a klánok egymás közötti háborúskodása. Másfelől a kontinens belsejét a bronzkor óta lovas-nomád bandák fosztogatták. A 9-10. században főleg a magyarok vezettek rabló hadjáratokat. Az Ibériai-félszigeten az arabok járultak hozzá ahhoz, hogy az itt lakók ne szabadulhassanak meg a fenyegetettségtől. Az arabok múltja és sorsa mégis más volt. Ok beültek a rómaiak hagyatékába, kitöltve a történelmi kereteket, ismét megszervezték például az öntözéses gazdálkodást és a tengerhajózást. A kalifák kitolták a mohamedán civilizáció nyugati határát. Egészen más történt Közép- és Nyugat-Európa találkozásának

Next

/
Oldalképek
Tartalom