Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Mindennapi történelem az ütközőzónában

egyszerűen kifelejtik mondanivalójukból a mindennapi életet átható anyagi viszonyok ellentmondásait. Az európai hagyományos közösségeket vizsgáló néprajzosok például nem is hajlandók a gazdasági-társadalmi formációkat elemezni, vagy legalábbis az általuk felderített tényeket a formációk adta keretekbe osztályozni. Végtére is a tudomány azért tudomány, mert van saját tárgya és van saját módszere - mondják. Nem kell összekeverni mindazt, amit az egyik vagy a másik tudomány ismereteként számon tarthatunk. Aki ezt teszi, gyártja a konfabulációkat! A társadalom-gazdasági formációkkal foglalkozzanak csak a történetírók! (Ezért találták ki a „segédtudomány" kategóriáját nem is olyan régen.) Valami objektív oka persze van az elhatárolódásnak. A történetírók ugyanis elsősorban politikatörténetet kultiválnak. A politika eseménytörténeti krónikája pedig aligha adható elő kultúrtörténeti beszámolóként. Igazuk van! Ezzel a beismeréssel gyorsan el is lehet jutni a végső következtetéshez. Az életkörülmények történetét a tárgyak és szavak nyelvtörténete szerint megvont korszakhatárok szerint szokás bemutatni. Mikor erre sor kerül, abban mindannyian megegyeznek, hogy a tudományos közgondolkodásban Keletközép-Európa történelme mindenképpen elválik földrészünk többi részének eseményeitől. Talán nemcsak nekem vannak kétségeim, így van-e? A történelmet búvárlók tudományossága valószínűleg fogyatékosan töltekezett fel ismeretekkel. De hát miért? Mindenekelőtt arra kell magyarázatot adni, hogy miként érintkezik a Nyugat a Kelettel? Az tehát a kérdés, hogy van-e, s ha igen, miért van a két térség között átmeneti, érintkezési övezet? Könnyű belátni, hogy az átmenetek zónáját meg lehet különböztetni szomszédaitól. De mennyiben mondható sajátos, öntörvényű zónának KeletközépEurópa? Annak az igyekezetnek indokait illetően is számos tényt kellene még felderíteni, vajon mi az oka annak, hogy még napjainkban sem találnak annál fontosabb feladatot maguknak a politikusok, mintsem hogy megerősítsék Keletközép-Európa valamennyi országának és az ún. „Egyesült Európának" a közös összetartozását? Az alábbi összefoglalásban azzal próbálkozom, hogy felvázoljam a gyanítható összefüggéseket. Célom elérése érdekében a kisemberek életkörülményeinek jellegzetességeit igyekszem nagy vonalakban, vázlatosan leírni. Persze arra kell kérnem az olvasót, nézze el botlásaimat, hiszen ő is tudja, hogy a mindennapi élet története új tudomány, eredményei mellett vannak tévedései, mert a kezdőkre jellemző állásfoglalások gyakran azok. A parasztok, kézmüiparosok, kereskedők stb. maguk teremtik meg mesterséges környezetüket, azt a világot, amelyet életük keretének tekinthetnek. A környezeti kultúra a kisemberek által megvalósított életforma. Az anyagi kultúra története tehát egyrészt abból a kölcsönhatásból áll, amit a természet kínálatából a kisemberek elfogadnak, másrészt abból, amit el is sajátítanak és átalakítanak a kínálatból. A környezet meghatározza, milyen irányban haladhatnak az emberek, ha el akarják távolítani a mozgásukat korlátozó sorompókat.

3 3 Aubert, 1994., Aubin, 1949., Audouze-Buschenschütz, 1989., Bach 1937., Baker, 1988: 5-16., Bartlett-Mackay, 1989., Bausinger, 1995., Bender, 1987: 297-304., Berg-Fuchs, 1993., Burke, 1992: 293308., Butlin, 1993., Butlin-Dodgshon, 1998., Cahnman, 1952: 605-204., Clark, 1955: 20-43., Coackley, 1994: 297-314., Cohn, 1990., Conrad, 2002., Coulton, 1928/I-IV., Croan, 1989: 176-97., Dilke-Millard-Aujar, 1987: 103-280., Dressel, 1996., Droz, I960., Duroselle, 1966., Duroselle, 1990., Dux, 1992., Dülmen, 1992/1., Dülmen, 1992/11., Dülmen, 2000., Dvornik, 1949., East, 1935., Evans, 1966., Evans, 1992: 480-502., Fansa, 1990., Fischer, 1957., Fischer, 1966: 3-20., France, 1985: 297-310., Gebauer, 1989., Geertz, 1983., Gellner, 1990: 279-94., Ginzburg, 1993: 169-92., Glacken, 1967., Gollwitzer, 1951., Gunst, 1996., Hachmann, 1961., Halecki, 1950., Halecki, 1952., Hall, 1989., Hartley, 1992: 369-86., Harvie, 1994., Hensel, 1956., Hintze, 1970., Jacobeit-Lixfeld-Bockhorn, 1994., Hobsbawm, 1992/a., Hobsbawm, 1992/b: 3-8., Isaac, 1994: 10730., Ljublinszkaja, 1968: 9-44., Jones, 1987., Küster, 1966., Le Goff, 1970., Leyser, 1992: 25^17., L'Héritier,