Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Keletközép-Európa a 13-15. században
A Hanza-kereskedöházak itáliai és délnémet mintára szerveződtek. Genetikusan össze is tartoztak. A középkorban és az újkor első két évszázadában (a nagyarányú gyarmatáru-forgalom fellendülése előtt) ők kötötték össze Skandináviát, Észak-Oroszországot, a Baltikumot, Lengyelországot Észak-Németországgal, Angliával, Flandriával és az Atlanti-Európa kikötővárosaival. Az alapvető élelmi cikkek piaca csak a középkor végén kezdett kialakulni. Az első információk arra utalnak, hogy a gazdaság irányváltoztatása még nem sokat alakított a parasztok gazdasági stratégiáin. Az értékesítési lehetőségeket később is úgyszólván csak a majorok tudták kihasználni. KeletközépEurópában sok helyütt ki sem bontakozott a helyi árufelhozatal vagy legalábbis akadozott. A helyi piaci forgalom mindenütt fejletlen, erőtlen maradt. További problémát okozott a szállítás, mert eszközparkja egyáltalában nem volt alkalmas a feladat megoldására. A helyzet másképpen festett, mint az Elbától nyugatra. Ott a városnak piaca volt, körzete szállította az élelmiszereket és megvásárolta az iparcikkeket. A távolsági kereskedelem forgalmát csak a nagy múltú városok kereskedőfamíliái bonyolították le, munkát adva a szállítómunkásoknak. A gyarmatáruk haszna összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint amire a kisvárosok piacán az őstermelők vagy a kofák számíthattak. Miután Közép-Európában a távolsági kereskedelem szárazföldi útvonalakon kötötte össze a Földközi- és az Északi-tenger kikötővárosait, a középkorban meg kellett oldani a lóvontatású fuvarozás technikai problémáit. A jármüvek szerkezeti fogyatékosságai folytán sok átrakodóállomást, megállót kellett közbeiktatniuk. A sok kisváros kereskedelmi lerakatként funkcionált. A pihenőkön gazdát cserélt az áru, az átrakodás felverte az árakat. így alakult ki a kereskedelem útvonalán a kényszerpálya, melyet még az ősidőkben építettek. Előnyeit és hátrányait felismerték már a prehistóriában. A későbben lett városok képződményeinek egy részét a római időkben sem pusztították el, ellenkezőleg, jó haszonnal gyarapították a kereskedelem átrakóállomásait. Többségük át is vészelte az impérium összeomlása utáni zavaros évszázadokat. Még ebben a csökött gazdaságban is a város város maradt. Természetesen a mindenkori hatalom igyekezett hasznot húzni az így keletkezett hálózatból. De kihasználta a lakosság is a rendszert, miáltal helyi piackörzetek keletkeztek, a bennük létesített csatornákon eladók és vevők kanalizálták a város és a vidék kapcsolatait. Közép-Európa urbanizációját az ezredforduló után már ezek a tényezők határozták meg. Jelentősek a táji különbségek. Északnyugat-Európában például a leírt hálózatnak végállomásaként működött a tengeri kikötő. Minden áruforgalom ide torkollott. Ugyanezen kikötőváros piacán közvetítették a külkereskedelem áruit a kontinens belsejébe. A szárazföldi útvonalon történt szállítás drágább, mert körülményesebb. A szállítás átrakodóállomásai árfelhajtó tényezők. A poros utaknál és városoknál olcsóbb a tenger, a bárka és a kikötő. A legfőbb szállítási útvonal évezredek óta a tenger maradt. Csakhogy az így létrejött gazdasági-szállítási mechanizmus egyáltalában nem lett jellemző Keletközép-Európára. Itt még a középkorban sem vált sűrűbbé a városhálózat, a vidék és a város egymásrautaltságának kevés jelét lehetett észlelni, mert a kereskedelem jobbára csupán külkereskedelmi funkcióit gyakorolta, alig társult hozzá bárhol is a közellátás. A szárazföldi forgalom kevés technikai vívmánnyal gyarapította a műszaki kultúrát. A 14-15. század óta Keletközép-Európában használatos személyszállító jármű, a mázsa, a függesztett szekrényű római szerkezet kései másolata. Még a 19. században is ezzel fuvaroztak ukrán és orosz parasztok sót a Kaukázusból a végtelen síkságra. Nyugaton ezzel szemben már a középkorban javítottak a jármüveken és a vontatástechnikán. A szekereket vasalkatrészekkel erősítették meg, kiagyalták, miként alkalmazhatják a forgó első tengelyt és ezután le is gyártották az első kocsit. Találmányukat először a