Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa a 13-15. században

mentek. A megváltozott feltételek mobilizálták a lakosságot, a tönk szélére jutott gazdálkodók hovatovább vándorbotot ragadtak, nagyobb csoportjaik özönlöttek a városokba, ahol is tömeges bevándorlásukkal módosították a városképet. Nyugat- és KözépEurópában - a népesedési nyomás hatására - a városokban látványos építkezésekbe fogtak, ennek eredményeként javult a házak technikai kivitele és lakhatósága. A 15. században (amikor elviselhetőbb lett a klíma, azaz a maguk bőrén is mindennap érezték, hogy a természet is kegyes lett hozzájuk) az emberek kihúzták a gazdaságot a kátyúból, és még vidéken is élénkült a javak forgalma. Nyugaton ezáltal egyre több pénzhez jutottak a kisemberek is, előnyösebb szerződéseket kötöttek velük a földesurak, sokan bérlőkké váltak, mind többen változtattak életvitelükön, városi minták ismeretében (amelyeket a városokban már túltermelési válságba jutott mesteremberek közvetítettek helyi megrendelők híján - az őket foglalkoztató vidékiekhez) nekiláttak átépíttetni házaikat. A telekrendszer, utcahálózat adott volt, csak az ég felé terjeszkedhettek. Emeletes családi házakat építettek. Ezáltal megteremtették a modern világ fogyasztói kultúrájának iskolapéldáit. A háztartás-felszerelés növekvő tömegét és javuló minőségű választékát iparcikkek tették ki. A házilagos barkácsolás teljesítményeivel már szinte senki sem volt elégedett. Ha sikerült, a földesúri majorokban a bérmunkásokkal dolgozó és piacra fordult üzem, a Gutswirtschaft rendszerét alakították ki. Erre a fordulatra azonban az Elbától keletre - a már kóros pénztelenség miatt - nem került sor. Itt megmaradt a jobbágyi szolgáltatásokon alapuló nagybirtokrendszer, a Grundwirtschaft. Az uraság nem lett vállalkozó, megmaradt földbirtokosnak. Ahol volt korábban major, felszámolták benne a pénzgazdálkodást és visszatértek a termények beszolgáltatásának követelésére, valamint arra, hogy tűzzel-vassal behajtsák a földesúrnak végzett élőmunkát. A jobbágyokat nem terelték a munkaerőpiacra, brutális eszközöket alkalmazva kényszerítették őket arra, hogy növekvő mértékben teljesítsék őseiktől örökölt kötelességeiket. A napi gondok azonban nem alakultak át gazdasági stratégiákká, még kevésbé a gazdaságpolitikai gondolkodás építőköveivé. Majd egy tucatnyi erdélyi kálvinista teológus, aki Hollandiában tanult néhány éven át, könyvet is írt, de ezek teológiai elmélkedések, többnyire vitairatok. Sok mindent publikáltak ugyan az őket nyomasztó gondokból, de írásaikban nem vontak párhuzamot szülőföldjük, illetve a tengertől elhódított köztársaság lakóinak mindennapi élete között. Aki a magántörténelemre kíváncsi, annak helyzetét a szemtanúk nem könnyítik meg. A korszak elején Nyugaton a parasztföldek (az örökösödési szokások és a vagyoni differenciálódás folytán) szétforgácsolódtak. Differenciálódott a paraszti tulajdonban lévő földállomány. Ebből származtak a szociális feszültségek és a tragédiák. A birtokpereket már nemcsak az urak vívták egymással, a bíráknak és az ügyvédeknek munkát adtak a parasztok is. A föld népének egy része bérlő lett vagy önálló vállalkozó, mert megváltotta jobbágyi kötelezettségeit. Új terheket vett a vállára. Ennélfogva a termelésben is új jelenségeket lehetett megtapasztalni. Az időjárás okozta terméskiesések miatt régebben is gyakori volt az éhínség. Most sem jutott mindenkinek elegendő betevő falat. A gazdaság hovatovább ciklikusnak tűnő válságai kiegészítették a természet zavarainak rombolását. Azon felül járványok tizedelték a legyengült embereket. Az Alpoktól északra egy új gazdasági és szociális berendezkedés kezdett kialakulni, melynek ellentmondásai ösztökélték az embereket arra, hogy változtassanak helyzetükön. Az Elbától keletre azonban másként alakultak a dolgok, a kisemberek nem éltek át ilyen sok tragédiát. Keletközép-Európában mégis az egész korszakon át mindennapos tapasztalatuk lett, hogy mennyi baj származik abból, ha elmaradnak az újítások. A hagyományos gazdaságban változatlan marad a munkakultúra középkori állapota. Bár