Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században

a társadalmat összetartó hálót. A régi rendszerből fennmaradt szokásokat, melyek biztosították, hogy a rokonság intézményei alkotják a társadalom vázát, továbbra is szívélyesen és sok furfanggal ápolták. Az atyafiságos dáridók jó alkalmak arra, hogy a vendégek tudatosítsák magukban összetartozásukat. Itt voltak továbbá az idegenek, akikkel szintén az érdek szálai kötötték össze őket. Etetés-itatás minden mennyiségben. A bizniszlöncs előképei a távoli múltból ködlenek fel. Az emészthető javak tudatos pocsékolása kiáltó ellentétben állt a környezeti kultúrával. A ház, a lakás berendezése inkább igénytelenségről árulkodik, mintsem hogy az ötletgazdagság bizonyítéka volna. Hiányzik a változatosság. Jó, ha regionális sajátosságokat fel lehet e téren fedezni. Kétféle építőanyagot használtak. Az épületek hovatovább kőből és téglából épültek. A fahiány volt az oka, ha a legtartósabb toronyházakat először Dél-Európában építették. Már a bronzkor törzsi arisztokráciája kőből emelt jól védhető erősségeket. A leszármazottaiknak dolgozó iparosok, akik valamikor felépítették a városlakó kereskedők házait, fenntartották a toronyépítéssel kapcsolatos műszaki ismereteket. Az építészeti tudás az Alpoktól északra is megváltoztatta az architektúrát. A faépületnél tartósabb és jobban védhető a kőfalú ház. Ebből a felismerésből áll a városiasodás története, legalábbis, ha megelégszünk a városkép benyomásaival. Azonkívül azt kell tapasztalnunk, hogy vidéken is szükség volt erősségekre. Mindenhol a mediterrán építészeti kultúra hagyományait kamatoztatták. A prekapitalista társadalmak történetében kontinensünkön az építészet és a lakáskultúra korszakalkotó találmányai majdnem mind Dél-Európából terjedtek el, az urbanizáció társadalmi közege biztosította mindazon feltételeket, amelyekben nem sikkadtak el az innovációk. A római gyarmatokon a közigazgatást hivatalnokok és katonák tartották fenn. A birodalom védte határait és a belső rendet. A provinciákban mindenütt látható volt egyegy őrtorony, burgus, amely a régi lakótorony mintájára épült. A kontinensen később sem szűntek meg az építésüket kikényszerítő okok. Az előkelőségek a középkorban vették leginkább hasznát ezeknek a komor építményeknek. A normann urak belháborújában a végső menedéket egyedül a torony biztosította. A híres „nagykapu" Kievben egy jókora torony szomszédságában biztosított átjárást a városfalon. A magyarok és más nomádok 10. századi támadásai arra ösztönözték a német uralkodókat, hogy kőfalú erősségeket építtessenek vazallusaikkal. Ezekre az épületekre később is szükségük volt a hűbéri társadalmak előkelőségeinek. Németországban 19 000, a középkorban emelt (várszerű) építményt tartanak számon. Ahol terjeszkedett a hűbériség, ott épültek a tornyok. Az Elbától keletre azonban nem sokat tudunk a történtekről. IV. Béla magyar király talán éppen azért szorgalmazta a 13. század második felében, a tatárjárás után a kőfalú erősségek építését, mert a fatomyok és palánkvárak nem állták az ostromot. Mindenesetre, ha újraépítették nagy részüket, idővel elkorhadtak és nem maradt hírmondó se belőlük. A régészek mostanában alig találtak nyomokat. Az igazság megismerésének nehézségeit az is okozza, hogy Keletközép-Európában nincsenek mértékadó kísérletek megbecsülni, mennyit építettek ezekből a többszintes erődítményekből. Kezdetben megelégedtek azzal, hogy a torony lakásul használt szintjén (a földszinten vagy az első emeleten, egymás mellett) két helyiséget alakítsanak ki. A lakást kettéosztották. Más változtatásokat is tapasztalunk. A kétszintes épület földszintjén istállót rendeztek be. Az egyik lakóhelyiségben sütöttek-főztek és itt tartózkodtak nappal, mert itt volt meleg, a másikban pedig aludtak. Ahol főztek és étkeztek, ott fogadták a vendégeket is. Ahol ettek, ott éltek társadalmi életet, sőt talán az evészet volt a társas élet ikertestvére, hacsak nem a legfőbb előmozdítója. Színhely az étkező-konyha volt, a későbbi „lovagterem", majd a középkor második felében a két funkciót kettéválasztva,