Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században
izzították, kalapálták stb., mígnem oxidálódott, és a kívánt alakra nem formálhatták a munkadarabot. A vasércből csak kohósítva lehet vashoz jutni, de a kemencét csak alacsony hőfokra tudták felfűteni. A kohó nem volt nagyobb egy mai háztartási gáztűzhelynél. Fával fűtöttek. Rengeteg tüzelő fogyott. Mind nagyobb irtások keletkeztek, de a tisztásokat ebben a gazdasági rendszerben hamarosan hasznosították, itt telepedtek le földesúri segédlettel - nemsokára a gazdálkodó parasztok. A rengetegből lassanként kultúrtáj lett. Minthogy a nyersanyagtelepek távol húzódtak a városoktól, kitermelésük energiaigényes művelet, az érczúzók, hámorok működtetéséhez sok vízre, sebesen rohanó patakokra volt szükségük. A környezetszennyezés és a tájkép átalakítása ikerpár Keletközép-Európa történelmében is. A majorokban ácsok, kádárok és bognárok, kovácsok, takácsok és fazekasok dolgoztak. Az iparosok műhelyeiben szükség volt gerendaszerkezetű épületekre, kádakra, hordókra, taligákra, szekerekre és mindenféle kéziszerszámra. Boronák, villák, a fontosabbnak tartott épületeket fedő zsindely készítésének technológiáján nem kellett változtatniuk. Felszerelkeztek a kézműipari cikkekkel. Mikor a lakosság mindennapi életviteléhez szükséges készségeket előállító iparosok a korszak végén beszivárogtak a városokba, úgyszólván egész arzenálját magukkal vihették. Költözködtek, mert a városban az iparosféle szabadabban élhetett, a kézműves anyagilag is gyarapodhatott, a földesúri gyámkodás nem nyomorította meg. A helyváltoztatás első következményeként a legtöbb iparág differenciálódásnak indult. A kikötővárosokban például hajóépítők váltak ki az ácsok közül. A többi fát megmunkálóknak majdnem minden iparágban volt esztergapadjuk. Ezzel a munkagéppel főleg fatálakat készítettek. Voltak olyan mesteremberek is, akik félkész árut állítottak elő a farönkökből, deszkát fűrészeltek. A deszkát szinte minden fafeldolgozó mesterember tovább formálta. Az iparfejlődés mozgástere azonban nem volt túlméretezett. Ellenkezőleg! A lakberendezést vidéken mindenütt ügyeskedő, szorgalmas parasztok állították elő - saját háztartásuk szükségleteit elégítették ki, ha barkácsoltak. Ha piac vonzatába kerültek, szerepük megváltozott. A házi szorgalom háziiparrá vált, de a gyártástechnológia a kelta időkből származó hagyomány kereteit töltötte ki, faragóbak és vonókés társult a baltához meg a szekerééhez. Régóta volt már vésőjük, fabunkójuk és fúrójuk. Fürészt ritkán használtak. A fúró-faragó emberek a fából készített szerszámokat (kanalakat, favillákat, ácsolt ládákat stb.) értékesítették, házaltak és felkeresték a piacokat, ahol terményre cserélték árujukat. Végeredményben ellátták termékeikkel a fában szegényebb vidékeken élő parasztok háztartásait. Bár ők maguk továbbra is parasztok maradtak, növényeket termesztettek és állatokat neveltek, de kiegészítő foglalkozásuk révén új irányba terelték az ipari technológiák fejlődését. A házalás, a piacozás új útra terelte a kedvezőtlen mezőgazdasági feltételek között élő parasztokat. Fő termékük a láda volt és az alacsony asztal, meg hozzá egynémely három-négylábú ülőalkalmatosság. Ekkor még a városlakók is ragaszkodtak a hagyományos lakberendezéshez, hasított pallókból faragott bútoraik voltak. A házakat, a szerszámokat és a bútorokat mind ácstechnikával állították elő. Az ipar kezdetei tehát a gazdálkodás mélyebb rétegeiben húzódtak. Eleinte a nőkre hárult a legtöbb munka- és időigényes feladat. Kivált a ruházkodási szükségletek miatt. A házi szorgalom késztette a parasztasszonyokat arra, hogy fonjanak-szőjenek. Többnyire a mezőgazdasági munka - téli - holt idényében állították elő a textíliát. Alsó- és felsőruháknak való rostos növényeket és a gyapjút dolgozták fel. Vízszintes és függőleges szövőszékeik voltak, de ezeknek segítségével még nem tudták a megszövött anyagot hengerszerűen feltekerni, s a gépezetet sem működtették egyidejűleg a kezükkel és a lábukkal. A masina lábítóját később szerelték fel a szövőszékre, a kolostori manufaktú-