Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században
pen felszabadították munkaerejük egy részét, amelyet átcsoportosítottak egyéb feladataikra (erdőirtás, mocsárlecsapolás stb.)- Ezeket a teljesítményeket széles körben elérték, de anélkül, hogy elméleti következtetésekre jutottak volna. A tudomány képviselői még nem léptek ki a gazdálkodók mindennapi tapasztalatainak köréből. Erre a döntő lépésre még legalább 6-8 emberöltőnyit kellett várni. A 17-18. században (az ökoszisztéma történetében első alkalommal) tudományos tantételeket fogalmaztak meg, megszületett a fiziukratizmus. Képviselőinek az volt a céljuk, hogy célszerűbben és hatékonyabban termeljenek a mezőgazdaságban. A paraszti empíriától ekkor jutott el a spekulációig az agrártudomány. 20 3.5. MUNKAERŐ A FÖLDESÚRI BIRTOKON A parasztok és a pásztorok státusa, valamint életformája Keletközép-Európában a 13. századra alapvető átalakuláson ment keresztül, mindannyian a nyugat- és középeurópaijobbágyokra már korábban jellemző paraszti foglalkozásból tartották el magukat és uraikat. Valamennyien tartósan megtelepedtek. Tájanként különböző volt ugyan a földet művelők családi gazdaságainak nagysága, átlagosan 10-40 ha összterülettel kell számolni, de ennek csak egy részét szántották folyamatosan. Ciklikusan dolgozták meg az anyaföldet, mert nem tudták a termőföldben pótolni a kultúrnövények által elvont anyagokat, és a talaj néhány év múltán elveszítette táperejét. Arra kényszerültek a parasztok, hogy nemsokára vetetlenül hagyják a tarlót, hadd pihenjen, majd néhány éven át nem is gondozták. Azonkívül ott voltak még a közösen birtokolt rétek, mezők, erdők, vizek. Ezeket a közösen hasznosított területeket - elvben - mind felosztották és valamennyi földdarabot a szántóföld tulajdonosának vagyonaként tartották számon. Mindamellett a birtok helyenként eltérő mérete, a földdel való ellátottság különböző lehetőségeket ígért a gazdálkodni akaró parasztoknak. További motiváció volt a földesúr, maga a gazdaság, az anyagi érdekeltség mindmegannyi részlete, kivált fondorlata. Nem találtak bűvös kaptafát, amire mindent fel lehetett húzni. Földesuranként választékos életkörülményeket kínált a feudális rendszer, ami elegendő okot szolgáltatott a munkaerő-csábításra. A paraszt, bár nem élt meg, ha nem volt földje, de nem volt földhöz kötött. A középkori jobbágy annak a földesúrnak birtokán élt, akinél előnyösebb munka- és adórendszert választott magának. Ha valaki el akart költözni, ura nem akadályozhatta meg szándékában. A munkaerő szakadatlanul vándorolt. Az intenzív gazdálkodást folytató majorokban dolgozó parasztokat eleinte arra kötelezték, hogy műveljék a major földjeit, fuvarozzanak stb. Majd kimérték számukra a lakótelkeket és szántókat, mindegyiket a major szántóföldjei mellett. Különféle (többnyire kötélből készített) hosszmértékeik voltak. A leggyakoribb mérőeszköz mégis egy kocsikerék lehetett, amelyet - tudván a leendő birtokhatár vonalának irányát - egy földre fektetett zsinór nyomvonalát követve a talajon görgettek. 20 Abel, 1962., Barten, 1933., Brunner, 1965., Czajka, 1931/1—1938/11., Hoffmann, 1998., KötzschkeEbert, 1944., Kuhn, 1968: 401-80., Rhode, 1955/1., Rösener, 1982/a: 147-82., Rösener, 1982/b: 117—48., Rösener, 1991., Rösener, 1992., Rösener, 1993., Saalfeld, I960., Uhlig-Lienau, 1967., Uhlig-Lienau, 1972., White, 1962.
