Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században

nem vagy alig bizonyultak átjárhatóaknak. A felsőbb osztályhoz tartozók csaknem szabadon, korlátozások nélkül éltek. A már említett Burkart Zink szerint az arisztokraták „nemesen töltik idejüket, lovagolnak, vadásznak vagy szeretnek, a parasztok viszont dolgozni, sanyarú napjaikat elszenvedni rendeltettek". A jobbágynép minden megnyilatkozása eleve meghatározott, nem léphetik át mozgáskörletük határát, s ha megteszik, számolniuk kell a büntetéssel. A korszakból megmaradt moralizáló szövegek szerint mindenki sajnálkozott ugyan a parasztokon, ám mindenki természetesnek tartotta azt, hogy a világ így van berendezve, senkinek nem jutott eszébe, talán lehetne másképp is. A társadalmi piramist alkotó többségnek alig van mozgástere. Mindent egybevetve az egész középkor társadalmi képződménye egy sakktábla figuráinak csoportosítására emlékeztet. (Talán ennek tulajdonítható, hogy a játék a 12-13. században már meghódította Európa civilizált tartományait.) Egy felső-itáliai domonkos testvér a 13. század végén értekezést írt „Az erkölcsökről és rendekről, azaz a sakkjátékról", jobban mondva arról a játékról, amely a társadalmi osztályok tükre (De moribus et de officiis super ludo scaccorum") címmel. A kézirat fedlapjából kitetszően korszakunkban, néhány emberöltő alatt egy egészen új társadalmi rend alakult ki. Erről más irományok is meggyőzhetnek. Egy 13. századi angol szerzemény címe a „sakkozás erkölcse" (moralitás de scaccario). Az értekezésben olvashatni a „királyról" (rex), a „királynőről" (regina), a „bástyákról" (rochus), a „futárokról" (alphilus), a „lovasokról" (miles) és a „gyalogokról" (pedinus) avagy a „nemesekről", illetve a „parasztokról". A figurák mozgatásának szabályaiban felismerhetők a különféle rendekhez tartozók társadalmi pályafutását irányító kötelmek. A király minden irányban lép és üt, a királynő (miként az úrnők az életben) diagonálisan is mozoghatnak és mindenki számára elérhetetlenek, ha pedig ellenfelükbe ütköznek, legyőzik. A bástyák (ahogyan a bírák) egyenes irányban haladnak a táblán (mert nem léphetnek félre), minden más figura (az uralkodó pár kivételével) alájuk van rendelve, hiszen ők képviselik a társadalom eszményi rendjét. A nemesek a futárok és a lovasok, akik diagonálisan haladnak a táblán vagy oldalirányban ugorva mozognak, L alakot írva le, hogy pusztítsák az ellenfél figuráit. A gyalog parasztok kis lépésben araszolnak egyenesen vagy (vészhelyzetben) oldalirányban. A paraszt mozgása a leginkább lehatárolt. Nem fordulhat hátra, holott a többi figura ezt megteheti. Egy oxfordi tanár könyvében 1260-70 táján azt állítja, hogy a sakkfigurák között a futók nem püspökök, hanem a király tanácsadói és ügyészei. Valamennyi értekezés szerzője azt bizonygatja, hogy a sakk az élet tükre. Hozzá kell tennem, hogy az volt - a feudális rend civilizációjában. Az oxfordi tanár szerint a paraszt műveli a földet, ami nem is történhet másként, mert szükséges, hogy „a föld müvelésének alapján álljon minden intézmény, hiszen a föld mindennek a szülőanyja" (necesse est autem pre omnibus officiis culture terre insister e... terra namque est mater omnium"). Más jelekből arra lehet következtetni, hogy a sakkjáték divatja meghódította Keletközép-Európát is. Bár a sakkjáték egyelőre csupán a Jobb emberek" időtöltése volt, a játékszabályok tudatosították a társadalmi életben érvényes játékszabályokat. A nemesi famíliákon kívül lejátszódó csoportképzödés itt is a kontinens többi részén tapasztalhatókhoz hasonlóvá tette a szocializációt. Ezenközben az elit mindenütt megtartotta és ápolta rokoni kapcsolatait. Erre a parasztoknak volt a legkevesebb lehetőségük. A föld népével kapcsolatban gyanítható, hogy bár beletörődtek sorsukba, de a maguk módján ők is ragaszkodtak földjeikhez. A középkorban hovatovább mindenki másként élt a földből, mint annak előtte. A nemeseket Keletközép-Európában is földbirtokaik jövedelme tartotta el. A birtok értéke (minthogy föld még mindig volt bőségesen) eleinte nem annyira a birtok