Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században
nikai adottságain. A majorokból egyre több mesterember költözött a kereskedők lakta városokba. Az ipar hovatovább városi képződmény lett. Miközben javult az iparcikkellátás, egyre nagyobb méreteket öltő problémát okozott az a tény, hogy sok helyütt kezdtek szűkében lenni a termőföldnek. A mezőgazdaságban olyan üzemszervezetet kellett létrehozniuk, amelyet belterjesen tudnak kihasználni. A szántókon őszi, tavaszi vetésű gabonákat termeszthetnek és a vetetlenül pihenő földeket egyidejűleg legeltethetik is. A rendszer Északnyugat-Európa földesúri gazdaságainak találmánya, ahol a klíma, a termelési szerkezet, a népsűrűség együttes erővel kényszerítette ki alkalmazását. Az üzem szervezetet a középkori birtokszervezödés létesítményeiben terjesztették el Keletközép-Európában. 18 3.3. A TÁRSADALOM ÁTRÉTEGZŐDÉSE A történtekkel egy időben a törzsi társadalom előkelőségei teljesen új helyzetbe kerültek, minthogy nemesi osztállyá szerveződtek. A gazdagabb nemzetségek megtartották és megerősítették pozícióikat a társadalmi hierarchiában. Csaknem ingyenélők lettek, mindenesetre dologtalanul töltötték napjaikat. Háborúztak, sportoltak, vendégeskedtek és ápolták társadalmi kapcsolataikat. Egyre inkább a paraszti munka eredményének elsajátítása biztosította létezésük előfeltételeit. A régebbi atyafiságos rendszer, a rokonság tartószövedéke lassanként szétmállott és helyette mind gyakrabban a ,,van-e vagyona vagy nincs?" ellentmondásos társadalmi szerveződése határozta meg az emberi kapcsolatokat. A rokoni érzelmek azonban szívósak és sokáig hatnak. Néha anyagi erejük van. Bár a történtek alapvetően átalakították az emberek közti viszonylatokat, a társadalom mégsem vált két részre. Foglalkozási és vagyoni, szociológiai eszközökkel értékelhető csoportok keletkeztek. Burkart Zink, a 15. században élt jeles krónikaíró (Augsburgban) azt állította, hogy a világban vannak „hercegek, urak, polgárok, püspökök, prelátusok, apátok", a világ „országokból, városokból és piacokból, vidékekből és falvakból áll", a világ nem lapály, a tér nem táj. A világ változatos, lakóik képződménye különféle foglalkozású csoportokból áll. Csaknem valamennyi társadalmi képződmény kohéziós ereje a föld tulajdonlásával volt kapcsolatos. A prehistóriából a közösségek tulajdonlási szokásait örökölték. A klánfőnök és a parasztok (eredendően rokoni kötelékekkel egymáshoz fűzve) használták lakókörzetükben a földet. A rómaiak változtattak szokásaikon. A provinciákba telepített polgárok, obsitos katonák, sőt szabad parasztok magán-földtulajdonosok lettek. Sokan közülük igyekeztek egy-egy klánfönök helyét elfoglalni, s így kétszeres minőségben váltak földesurakká. Nem származtak ugyan a klánból, mégis rokoni közösségük földjének tulajdonát mondhatták a magukénak, a közösséget pedig az ő magánföldtulajdonuk munkásának. Ráadásul ebbeni állapotukat utódaik örökölték tőlük. Az egykori klán 18 Bogdán, 1978., Born, 1989., Borst, 1983., Bosl, 1972/1—II., Bratanic, 1954: 277-302., EbertzSchultheis, 1986., Grand-Delatouche, 1951., Hintze, 1970., Hoffmann, 1998/1., Husa, 1971., Le Goff, 1964., Lemerle, 1979., Lewit, 1991., Malowist, 1966: 15-28., Materiali...l952-1960/I-IV., Ochmanski, 1958., Podwinska, 1962., Schmid, 1933., Schröder, 1986: 11-28., Schwer, 1952., Sloaski, 1917., Sprandel, 1975., Steensberg, 1952., Trawkowski, 1959: 137-56., Treue, 1955., Trawkowski, 1959/a., Trawkowski, 1959/b: 137-56., Trawkowski, 1860: 76-102., Ulmann, 1974., Wasiutynski, 1936., White., 1962., ZimmermannVuillemin-Diem, 1979/I.-1 980/11.
