Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Keletközép-Európa népessége a 6-9. században
A gyapjúszövet ruhákat télen viselték. A férfiak kabátjuk alatt vászoningbe bújtak. Az ing „bevarrott ujjú", rövid és hosszú derékkal, gallér nélkül. Három fődarabból varrták össze, miután a fejnél kivágták a nyakat. Derékban övvel fogták össze a bő ingeket, hogy ne akadályozza őket a mozgásban. Az ing felett gyakorta egy magyarul hátibőr nevű prémet hordtak, egy juh gereznáját, amely elsősorban a hátat borította be, a mellen pedig az állat lábait meghosszabbító szíjak fogták össze. Voltak prémből varrott - ujjatlan - mellényeik és ujjas bundáik. Hosszuk jóval derék alattig ért. A bőrök archaikus darabjai túlélték feltalálásuk korát. A textíliákkal kapcsolatosan végkövetkeztetésként ugyanerre az eredményre jutunk. A textilkészítés a legrégibb találmányok közé tartozik. Neolitikus őseink szőttek már. A bronz- és vaskori civilizációk megosztották - a szakmai hatékonyság tekintetében - az eurázsiai len-, kender- és gyapjúfeldolgozást. A rostos növényekből szőtt vászonba fűzött gyapjúszálakkal tűzdelt cserge készítését az európai bronzkorban széltében-hosszában ismerték és eredendően a Közel-Keleten divatos szoknyákat, ingszerű ruhadarabokat utánozták készítésükkor. A vaskorban még megtartották a viselet hagyományait - kivált a kelták. A mediterrán világban a városi műhelyek termékválasztéka maga alá temette az ősi divatot. Ezzel sikerült egyszer s mindenkorra standardizálni a közízlést. A távoli múlttal létesíthető kapcsolatokat csak a társadalom perifériájára húzódott emberek ápolták. A divat minden civilizációban városközpontú. Az urbanizáció új divathullámot indít el. Az antik városok műhelyei után a középkori kolostorokban szavatolták a minőséget, majd ismét a városi mesteremberek következtek. Mindamellett egészen általános volt a paraszti háztartásokban felismerhető házi szorgalom és az asszonyok textilművessége. Még a sztyeppéken is kifejlesztettek különleges eljárásokat. A nemezkészítéshez szükséges íj használatát az európai szerzetesek alkalmasint a sztyeppékról érkező kereskedőktől tanulták el. A gyapjúszövet részben az állatfajtáktól, a legelőviszonyoktól és a klímától, részben a feldolgozáskor alkalmazott szakismerettől függött. A legfontosabb gyapjúipari körzet Északnyugat-Európa volt, ahol a gyapjúszövés már a középkorban is főleg a városokba koncentrálódott. Kiemelkedett Flandria és később Délnyugat-Skócia - kikötővárosokkal sűrűn teletűzdelt - körzete. Közép-Európa déli övezetében egynémely frank város (főleg Nürnberg) volt posztóiparáról nevezetes. A cseh- és morva központok technikai kultúrája ezekből a nyugatabbra épült városokból újult meg. Az ipari központok vonzották a gyapjú és a rostos anyagok (például a lengyel, litván stb. len) termesztőit. A nyersanyagot egyre nagyobb területekről szállították be a feldolgozókhoz. A technológiai ismeretek pedig a kereskedelmi útvonalakon terjedtek. Az északi gyapjúszövetet finomítani Itáliába szállították, a Rajna útvonala és Velence kereskedőtőkéje nem maradt kihasználatlanul. Kínai selyemszövök (alkalmasint a nomádok rabszolgaárujaként) eljutottak Bizáncba, ott berendezkedtek, majd néhányan már az ezredforduló előtt feltűntek Szicíliában. Onnan is továbbhúzódtak Északra. Itáliában sok városban selymet szőttek a középkor óta és évszázadokon át viszálykodtak a svájci takácscéhekkel. Ehhez képest Keletközép-Európa és Délkelet-Európa mindössze az ipar és a kereskedelem hátsó udvara volt. A legfőbb kultúrtörténeti hasznuk az volt, hogy a késztermékek forgalmát és a szakismereteket terjesztve a kereskedők összekötötték a szóban forgó térségeket a Közel-Kelettel, főleg Anatóliával. A gyapot és az abaposztó (ez volt a legdurvább minőségű és ezért legolcsóbb gyapjúszövet) évszázadokon át biztos piaca volt Kelet- és Délkelet-Európa, mindenütt sok vásárlója akadt a levantei kereskedelmi útvonalon szállított termékeknek Keletközép-Európában is. Az egyes társadalmakban kialakult szabályoknak megfelelően az öltözködésben nem tettek különbséget a hét napjai között. A felhasznált ruhaanyagok azonban nyilván-