Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

tettek. Nem mai fogalmainknak megfelelő ablaküvegre kell gondolnunk, hanem egy kisebb méretű, viszonylag egyenetlen felületű, légbuborékokkal teli üveglapocskára, amelyet fúvással készítettek. A mester a fűvópipa segítségével, azt függőlegesen lefelé tartva egy henger alakú edényformát fújt ki. Ezt az oldalán felvágták, és még meleg állapotában vaslapra kiterítették és igyekeztek simára formázni. A legrégebbi öblösüvegünk egy Ohután készült kulacs, amely egy kisgyőri gazda pincéjéből került elő. A zöld színű üvegből készült kulacs teste a pereckulacsokhoz hasonlóan befűzött, és az üveget az edény testére tapasztott korongocskák díszítik. A huták termékei más magyarországi üzemek produktumaihoz hasonlóan négy nagy csoportba oszthatók funkciójuk alapján. Az első csoportba a tárolóedények sorolhatók, míg a másodikba az ivóedények. A harmadik és a negyedik csoport termékei pedig a vegyes és a különleges rendeltetésű üvegek. A bükki huták öblösüvegeinek döntő része ivó- és tárolóedény volt, amelyeket elsősorban a miskolci és a város környéki bortermő vidékeken értékesítettek. A legnagyobb méretű tárolóedények a ballonok, a tejes- és a befőttesüvegek voltak. A nagyméretű, hengeres testű, 5—10 literes űrtartalmú üvegballonok készítése jóval nagyobb megterhelést jelentett az üvegkészítőknek, mint a kisméretű üvegtárgyaké. A ballonokat bor, ecet tárolására, ecetkészítésre használták a gazdaságokban. A tejes- és befőttesüvegek kezdetben körte formájúak voltak széles szájrésszel. Azonban a 19. század elejétől a termékek ívelő fala folyamatosan kiegyenesedett, majd a nagyméretű szájnyílással szinte azonos átmérőjű hengeres test alakjában vált jellemzővé. Ekkor már az edény nyakrészét is megformázták néhány centiméteres magasságban kifelé hajló peremmel. A napjainkban ismert