Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TELEPÜLÉSSZERKEZET ÉS ÉPÍTKEZÉS

szénában. Az öregek vagy az istállóval egy fedél alá épített kamrában, vagy a lakás hátsó helyiségeiben laktak. Lakásberendelés a gyertyánvölgyi munkásházban. 1. kemence, 2. padka, 3. ágy, 4. komód, 5. asztal, 6. lóca 0 » a I I » a I I W i 2 I Lakásberendezés Répáshután (1926). 1. kemence, 2. ágy, 3. asztal, 4. kaszni, 5. székek, 6. fogas Az egyes hutatelepüléseken néhány család — elsősorban a módosabbak közül valók, akik nem akarták a családi vagyon osztódását — nagycsaládban élt. Ilyenkor ,,Az öreg gazdaasszony kezelte a pénzt, egy tálból ettek mindnyájan és nem egy tányérból. A legtöbb férfi az istállóban dikón, nyáron pedig a csűrben aludt". A nagycsaládok házai némiképpen különböztek a többi lakóháztól. Hosszú háznak is nevezték ezeket, mivel az istállót egy fedél alá építették a házzal, amely a telek egy részét hosszan kitöltötte. A csűr - mint erre már utaltunk — nagyon ritka volt. Ezek a magyar szokásoktól eltérően nem az udvaron keresztbe, hanem a ház végébe, az épület tengelyébe épültek. Ezek többnyire a második világháború után létesültek. A csűr szlovák nevét nem ismerik. Az építményt stodola-nak nevezik és ezen a kifejezésen házat értenek. Általánosan elterjedt és minden háznál volt krumplis pince (pivnied) többnyire a ház végén földbe ásva. Ez természetes is, mivel a települések legfontosabb mezőgazdasági terméke a burgonya volt és ennek elraktáro-