Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

BEVEZETÉS

2. Frisnyák Sándor az előbbi logikus, de ugyanakkor részleteit tekintve tézisszerű megállapítást pontosan körvonalazta és kiegészítette.

5 Megítélése szerint a Központi Bükk és a körülötte elhelyezkedő 400-600 méteres vonulatok az erdőgazdálkodás területei. Az ezt övező 200—300 méteres magasságú dombvidék a mezőgazdasági termelésnek nyújt lehetőséget, míg önálló ipari övezetként kell értelmeznünk az ennél alacsonyabb szinten levő barnaszén-medencében kialakult települések hálózatát. 3. Viga Gyula a néprajz sajátos módszerét alkalmazva és a népi kultúra elemeit vizsgálva a különböző övezetekben levő településtípusokat egységként értelmezi egymásra utaltságukban, gazdasági összefonódásukban.

6 Az uralkodó nézetek mindegyike sok igazságot tartalmaz. Evidens, hogy bizonyos felszíni magasságban nem lehet mezőgazdasági termelést folytatni, s az is nyilvánvaló, hogy a termelési övezetek kiegészítik egymást, fölöslegükben árucserére kényszerülnek, s ezáltal egyfajta kiegyenlítődés megy végbe. Amikor ezek az egyértelmű megállapítások születtek, majdnem minden esetben a „kiegyenlítődés" csak egyirányú folyamatként jelent meg bizonyítékok nélkül. Nevezetesen: a magasabb kultúrájú területnek minősített sík vidékek lakossága termékfeleslegére kényszerült a hegyvidék nehéz és szűkös körülmények között élő népessége.

7 Tehát ily módon a kapcsolatrendszerben a földművelő falvak hatása a domináns. A történeti források feltárásával, a település- és gazdaságföldrajzi kutatások eredményeinek hasznosításával és a néprajztudomány módszereinek alkalmazásával össze5 Frisnyák S., 1977. 160. 6 VigaGy., 1986.11. 7 VigaGy., 1986. 158.