Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

BEVEZETÉS

Bevezetés A

Bükk hegység alatt a geográfiai értelemben vett, három területre tagolódó Bükk vidék központi részét (Központi-Bükk) értjük, amelyet a G áradna patak völgye a jellemző törésvonalakkal és felszíni formákkal Nag}'- és Kis-fennsíkra tagol. A Nagy-fennsík legmagasabb pontjától, a 959 méteres Istállós-kőtől kelet felé fokozatosan 700, sőt 600 méter alá ereszkedik, majd Felsőhámor határában a 350 métert sem éri el. A fennsík legmagasabb része domborzati formái és kevés vizet szolgáltató forrásai miatt lakatlan. Azonban 600 méter alá ereszkedve már a legminimálisabb lehetőségeket megtalálva települések sora keletkezett. A központi helyet a Bükk és az ország egyik legmagasabban fekvő települése, Bükkszentkereszt foglalja el 583 méteres magasságban. Répáshuta a 816 méteres Bánya hegy és a 766 méteres Farkaskő alatt 500 métert közelítő magasságban tölti ki a szűk völgyet. Bükkszentlászló a Márkus patak völgyében pedig 400 méteres átlagmagasságot alig meghaladva helyezkedik el.

1 A Bükk hegység magasan fekvő részein a táj kiélésének sajátos formája érvényesült. A települések eredeti 1 Hevesi A., 1977. 9-35.