Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG

— főként Újhutáról — a jobb megélhetés reményében a Bánátba települtek. 1831-ben a megmaradt lakosság jelentős része is a kolerajárvány áldozatául esett, ami nem csoda, mert O- és Ujhután katasztrofális volt az ivóvízellátás. A kolerajárvány Ohután 26, Ujhután pedig 54 áldozatot szedett, érdekes módon a Répáshután maradottak között nem aratott a járvány.

9 Látható tehát, hogy a bükki hutatelepülések lakossága az üveggyártás átmeneti kedvező hatásán túl az erdőgazdálkodásnak köszönhette szaporodását, utánpótlását. Az 1769—1807 közötti betelepültek származási helyére az újhutai egyház 1789 óta vezetett anyakönyvei adnak választ. Ohuta lakosságát Szepes, Nógrád, Gömör és Abaúj vármegyékből betelepült családok gyarapították elsősorban. A közvetlen környékből csak Diósgyőrből költözött a faluba 2 család. Répáshutát az említett vármegyéken túl Zólyom vármegye és Morvaország gyarapította. A közvetlen környékről mindössze egy-egy család költözött be (Hámor és Diósgyőr). Ujhuta népességének a növekedése volt a legdinamikusabb. Ezt a települést sokkal szívesebben választották lakhelyül a Felvidék északabbi vármegyéiből származó családok, mint O- és Répáshutát. A lakosság lélekszámát Felső-Zemplén, Sáros, Szepes, Liptó, Árva, Trencsén, Nyitra, Zólyom, Bars, Gömör és Kishont vármegyéből jöttek szaporították elsősorban, de találunk a lakosság között Galíciából, sőt Bécsből származókat is. Természetesen a lélekszám alakulásában szerepet játszottak a környező vármegyéből érkezettek is. 11 család vándorolt be Borsod és Heves különböző településeiről. 9 História Domus. Bükkszentkereszti plébánia.