Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A TELEPÜLÉSEK KIALAKULÁSA

adási forma Magyarország üveggyártó helyén majdnem mindenütt nyomon követhető. Ujhuta települése különböző okok miatt nehezen indult fejlődésnek. 1759-ben, amikor Ohuta már 20 lakóépületből álló település volt, Újhután még mindig csak 3 épület létezett. 1769-ben, az alapítás után majd 15 évvel később is csak 11 volt a számuk, miközben Ohután már 41. Az új ipari telephely fejlődését elsősorban az akadályozta, hogy a terület megválasztásakor nem jártak el kellő körültekintéssel, mert a közelben volt ugyan patak, de ez nem biztosított megfelelő energiát a nyersanyagok előkészítésénél nélkülözheteden törőmalom működtetéséhez. Az ivóvizet is csak két ásott kút szolgáltatta, de ezek vize gyakran elapadt. A kedvezőtlen helyválasztás, a vízhiány, a későbbiekben a népesség növekedésével, a település bővülésével nagyon komoly gondokat jelentett és csak a vízhálózat 1950-es években való kiépítése biztosított végső megoldást. Úgy tűnik a források tükrében, hogy a bérlő üzletpolitikája sem kecsegtetett jobb megélhetés reményében Újhutára való letelepedésre. Ezért a munkások hosszú ideig inkább vállalták a munkába járás nehézségeit és nem adták fel óhutai lakhelyüket. A huta állandó munkáshiánnyal küszködött. 1759—1773 között mindössze 9 szakmunkása volt: Öt „üveg tsináló", két hamuégető és egy-egy kemencemester, fűtő és „sótos tsináló".

32 Nem ismerjük pontosan, hogy az „üveg tsinálók" milyen speciális munkafolyamatokat végeztek. Számuk, valamint a huta bérleti szerződésében megjelölt ablaküveggyártás arra enged következtetni, hogy elsősorban ablaküveget készítettek fúvással. Természetesen értettek az öblösüveg 31 IIOMHTD. Ltsz. 69.5.75. 32 B.-A.-Z. m. Lt. A diósgyőri koronauradalom iratai 666. sz. irat.