Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÖSSZEGZÉS

Az igás ökrök és a lovak tulajdonosai, vagyis a fuvarosok alkották a falusi társadalom vezető rétegét. Vagyoni helyzetük és tevékenységi formájuk elérendő cél és modell volt a többiek számára. A mezőgazdasági vidékek fuvarosaival szemben — akik a földművelés miatt csak meghatározott évszakokban fejthették ki tevékenységüket — a hutás fuvarosok mindig ezt a feladatkört látták el. A fogatos ember számára mindig volt munkalehetőség, akár helyben, akár távolabb. Az erdei munkák idején az erdészet teljes mértékben lekötötte őket. A munkák szüneteiben pedig az erdészettől vásárolt fával, vag}

7 a szén- és mészégetők termékeivel távoli vidékeket felkeresve iktatták ki a közvetítő kereskedelem szerepkörét. Hasznuk az értékesítési hely távolságának arányában nőtt. Ez akár 210-szerese is lehetett az általuk fizetett vételárnak. „A Bükkben a fuvaros az úr" — mondták, s mindez nemcsak a szó anyagi, gazdasági értelmében volt igaz. A fuvarosok a legtöbbet látott és legtapasztaltabb emberek voltak, akik a világ eseményeire és a gazdasági lehetőségek változásaira leggyorsabban reagáltak. Ok voltak a legmobilabbak a szó gyakorlati és társadalmi értelmében is. Ezt a nyitottságot, mobilitást bizonyították a két világháború között is az idegenforgalomban való aktív szerepvállalásukkal. Az új kihívásokra reagálva szervezték a vendégek szállítását, s lakásaikat bérbe adták, példát mutatva a szegényebb rétegnek az új jövedelemszerzési forrás kiaknázására. Viga Gyula a Bükk-vidék népi kultúrájának vizsgálatakor a tevékenységi formák és a falvak cseréjének kapcsolatát elemezve egy igen eredeti megállapításra jutott: „A hegység belsejében levő telepes falvak kultúrája egy tradicionális bükki műveltség (nem használhatom a bükki kultúra kifejezést, mert azt a neolitikus archeológia régen „kisajátította" magának) szélsőséges formájának tűnik,