Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

köz velük szemben. Amikor keresztelni vitték a gyermekeket, akkor a szülők mindig vittek magukkal kenyeret, mert útközben távol tartotta az ártó lényt a gyerekektől. Az endzsibabák gyülekezőhelye a Bükkszentkereszt határában lévő Oroszkúton volt. Innen indultak ártó szándékkal a faluba, és innen jártak be terményt, főként répát lopni. A hiedelem szerint nagyon szerették a répát és előszeretettel kifosztották a pincéket, megdézsmálták a földeket. Védekezésül csizmát használtak ellenük. Azt tartották, hogyha véletlenül mindkét lábukkal beleléptek egy csizmába, az megfogta őket. A hutásfalvak hitvilágának említésre méltó, érdekes alakja a törpe. Az elnevezésnek nincs szlovák megfelelője. A piros nadrágban, sapkában és kabátban megjelenő törpék Hollós környékén laktak, és az embereket ijesztgették megjelenésükkel, a szekerek körülugrálásával, miközben állandóan ütemesen mondogatták: hopasa, ho-pa-sa! A hopasa volt a törpék tánca, és az elnevezést a törpékre is vonatkoztatták. A hitvilág jellegzetes alakjainak bemutatásával még jobban érthető, hogy milyen fontos volt a lakosság életében az erdő, az állattartás. A hiedelmek szoros kapcsolatban állottak a létfenntartást meghatározó gazdasági tényezőkkel. Az állatok megbetegedése, elhullása a családok egzisztenciáját veszélyeztette. Bármennyire is ismerték az erdőt, a sűrű rengeteg sok veszélyt, dtkot rejtegetett. Bármennyire is otthon érezték az erdőben magukat az emberek, az mindig is misztikus maradt számukra. A hiedelemben mindig helyet kapott a gyermekek megbetegedésétől való félelem. A sokgyermekes családoknál nagy volt a csecsemőhalandóság. így érthető, hogy 16 Erre a megállapításra ]ut Macs I., 1980. 45-46.