Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

Ismerik a csernoknaTsnik [cernoknazfiik) alakját, amelyet fekete könyvesnek, vagy fekete papnak fordítanak.

12 Olyan rossz szellemnek vagy elátkozott léleknek tartják, akinek nincs nyugalma és bolyong a világban. Emberalakja és lópatája volt, fején pedig szarvak. Az erdőben tuskón ülő fekete ruhás, könyvből imádkozó pap alakjában is megjelenhetett. Azonosították az ördöggel és ördögkirálynak is nevezték, aki sárkányon repült a hegyek fölött. A fekete emberhez hasonlóan ismert a vrkolak vagy vlkolak alakja, ami küldött farkast jelent. „Úgy nézett ki, mint egy kutya. Ember volt, aki halála után átváltozott." A küldött farkast is rossz léleknek, elátkozott léleknek tartották, amely úgy tudott megszabadulni az átok alól, ha birokra kelt az emberrel és legyőzte. A települések hitvilágának egyik legélénkebben élő alakja a 7mora}^ A zmora meghalt személy visszajáró szellemeként és élő emberként egyaránt megjelenik. Ártó szándékát ügy fejezte ki, hogy elsősorban a fiúgyermekek, de alkalmanként a felnőtt férfiak mellét szopta, míg az meg nem duzzadt és abból valami fehér váladék folyt. A zmorát leginkább a fokhagyma tartotta távol. A fokhagymával bekenték a beteg mellét, keresztet rajzoltak vele az ajtóra vagy bedugták azt a kulcslyukba. A leghatásosabb módszer azonban az volt, ha egy kis zacskóban fokhagymát akasztottak a kisgyerekek nyakába, mert az távol tartotta az ártó lelket. A zmorák általában idősebb emberek, főként asszonyok voltak, akik azért szívták a fiatalok mellét, hogy a fiatal véren keresztül megfiatalodjanak. A zmorához hasonló vámpirisztikus képzetek megtalálhatók 12 Érdekes, hogy alakját nem kapcsolják sárkányhoz, mint ez a szlovák néphitre jellemző. Vö. Horváibova E., 1972. 244—245. 13 Alakját Barna Gábor dolgozta fel. Utal a szlovák szakirodalomra is. Barna G., 1984.