Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

férjhez menni. Az András-naphoz az említett szokáson kívül még számos szerelmi jóslás is kapcsolódott. Úgy tartották, hogyha a lány korán reggel kimegy a házuk elé és amilyen nevű férfivel találkozik, olyan nevű lesz a férje. Ugyanennek a cselekménynek másik változata szerint este kellett kimenni és a lány az első olyan kisfiúnak megkérdezte a nevét, akit nem ismer, s így férjének is ugyanaz lesz a neve. A disznóröffenésekből is a férjhez menés idejére próbáltak következtetni. Répáshután a lányok megrugdosták a disznót és ahányat röffent, annyi év múlva mennek majd férjhez. Bükkszentlászlón viszont meg kellett várni, amíg magától röffent a sertés. Mindegyik faluban ismert az ólomöntés (olovú) szokása. A felmelegített ólmot hirtelen hideg vízbe öntötték és a megmerevedett formából próbáltak bizonyos következtetéseket levonni jövendőbelijükre vonatkozóan. Ma már csak az idősebb asszonyok emlékeznek arra, hogy András-napkor az eladósorban lévő lányok egész nap böjtöltek. Ugy vélték, hogy éhesen biztosan álmodni fognak. Más vélemény sz erint nem elég a böjtölés ahhoz, hogy férjük nevét megálmodják, hanem a párna alá gatyamadzagot vagy férfigatyát is kellett helyezni.' A bükkaljai településekhez képest viszonylag kevés szokás fűződött mindenszentek napjához és december 6-hoz, a Miklós-naphoz a hutásfalvakban. Mindenszentekkor a falusiak megtisztították hozzátartozóik sírját, a sírokon gyertyát gyújtottak, majd a pap vezetésével imádkozva és énekelve vonultak végig a temetőn. A két világháború közötti években terjedt el intenzívebb formában a Mikulásjárás (Mikulás) szokása. A faluból eljáró fuvarosok honosították meg ezt a városokban látott cselekményt. Az idő3 Niedermüller P., 1984. 315.